chapter 17
A filiszteusok táborozó seregeiket harcra gyűjtötték össze. Mikor a Judához tartozó Szókónál összegyűltek, Szókó és Azéká között Efesz-Damminnál ütöttek tábort.
Saul és Izrael férfiai is összegyűltek és a terpentinfa völgyében szálltak táborba. Aztán harci rendet álltak a filiszteusokkal szemben.
A filiszteusok egy oldalon álltak föl egy hegyen s Izrael a másik oldalon állott fel egy hegyen.
Előjött a filiszteusok táborából egy köztes ember, Gátból való, a neve Golját. A magassága hat sing és egy arasz volt,
érc sisak volt a fején, pikkelyes páncélba volt öltözve, páncéljának a súlya ötezer réz-siklust nyomott.
Érc-sínek voltak a lábán s egy érc dárda a válla között.
Lándzsájának a szára olyan volt, mint a takácsok zugolyfája s lándzsájának a hegye hatszáz siklusnyi vas. Pajzshordozója előtt járt.
Kiállott és odakiáltott Izrael csatarendjeinek: hogy jöttök ahhoz, hogy csatarendben kivonuljatok? – kérdezte tőlük. – Hát nem filiszteus vagyok én s nem Saul rabszolgái vagytok ti? Nézzetek ki magatok közül egy embert s az jöjjön alá hozzám!
Ha meg tud harcolni velem s leüt engemet, rabszolgáitokká leszünk; ha ellenben én bírom őt le s én ütöm őt le, akkor ti lesztek a mi rabszolgáink; szolgálni fogtok minket!
Majd újra szólt a filiszteus: Én a mai napon gyaláztam Izrael csatarendjeit. Adjatok egy embert harcoljunk meg egymással!
Mikor Saul és egész Izrael meghallották a filiszteusnak a szavát, megrettentek és nagyon féltek.
Dávid annak az efrata embernek volt a fia, Juda Betleheméből, akinek Isai volt a neve; kinek még volt hét fia. Ez az ember Saul napjaiban öreg volt már; években előrehaladott.
Isainak három idősebb fia elment volt már, elmentek Saul nyomában a háborúba. Annak a három fiúnak a neve, kik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, a második Abinádáb és a harmadik Sammá.
Dávid volt a legkisebbik. A három idősebb elment volt Saul után.
Dávid meg hol elment Saulhoz, hol visszatért mellőle, hogy atyja nyáját legeltesse Betlehemben.
A filiszteus reggel is, este is előjött s negyven napig állott ki magát mutogatni.
Isai az időben ezt mondta fiának, Dávidnak: vidd el ezt az egy efa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret testvéreidnek, fuss velük gyorsan a táborba testvéreidhez.
Ezt a tíz szelet sajtot meg vidd be az ezredesnek! Nézz utána a testvéreidnek, hogy hogy vannak és hozz tőlük kezességül valamit.
Míg Saul meg azok és az összes izraeli férfiak a terpentinfás völgyben állottak harcban a filiszteusokkal,
Dávid kora reggel fölkelt, a nyájat ráhagyta a pásztorra, fogta a batyut s elindult, ahogy atyja Isai parancsolta. Amikor a szekértáborba érkezett, a hadfiak kimentek volt már a csatasorba s harci kiáltásban törtek ki.
Harci rendbe álltak Izrael is, a filiszteusok is, harci rend állott a harci renddel szemben.
Dávid ledobta magáról a holmit, a poggyász egyik őrére bízva azt s a csatasorba futott, bement abba s testvéreinek hogyléte felől kérdezősködött.
Amíg velök beszélgetett, a filiszteusok harci rendjéből feljött egy köztes ember, névleg a filiszteus Gólját Gátból s a már említett módon beszélt. Meghallotta Dávid.
Mikor az izraeli férfiak meglátták az embert, mind megfutottak előle és igen féltek.
Látjátok ezt az embert, aki feljött? – szólalt meg az egyik izraeli férfi – Izraelt gyalázni jött ez fel. Ha valaki levágná őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg azt a király. Neki adná a leányát és családját felmentené Izraelben az adófizetéstől.
Dávid erre megszólította a mellette álló embereket: Mit tesznek azzal az emberrel, aki levágja azt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izraelről? Mert ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázza az élő Isten harci rendjeit?
A nép ugyan a szerint a szó szerint felelt neki: Így, meg így tesznek azzal az emberrel, aki levágja őt!
Mikor a legidősebb testvére, Eliáb meghallotta, hogy az emberekkel beszél, haragra gyulladt Eliáb Dávid ellen és így szólt Miért is jöttél le? S ugyan kire hagytad azt a picinyke nyájat a pusztában? Én ismerem vakmerőségedet és, hogy valami gonoszság van a szívedben; különben miért jöttél volna le a háborút nézni?
Hát mit tettem most? – kérdezte Dávid. – hiszen szóbeszéd az egész!
Azzal került – fordult egyet másfelé s megkérdezte ugyanazt. A nép pedig pontosan az előbbi szóval felelt neki.
Mikor köztudomásra jutott, amit Dávid mondott, megjelentették azt Saulnak és Saul elhozatta őt.
Egy ember szíve se essék le ő miatta mondotta Dávid Saulnak.
Szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal! De Saul így szólt Dávidhoz: Nem vagy te képes megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, ő meg ifjúságától fogva a harc embere!
Pásztor volt a te szolgád atyja nyája mellett – szólt most Dávid Saulhoz – És ha eljött az oroszlán vagy a medve és elvitt a nyájból egy juhot,
utána mentem, leütöttem és kimentettem szájából; Rám támadt, de megragadtam szakállánál fogva, leütöttem és megöltem!
Az oroszlánt és a medvét is leütötte szolgád és ez a körülmetéletlen filiszteus is olyan lesz, mint azok közül egy, mert gyalázta az élő Istennek harci rendjeit.
Jahve – szólt aztán Dávid – aki megmentett engem az oroszlán körme közül és a medve körme közül, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is!
Erre Saul ráadta Dávidra saját öltönyeit, rézsisakot adott a fejére s páncélba öltöztette őt;
ruhája fölött karddal övezte föl Dávid magát s megpróbált járni, mert addig még nem kísérelte meg; ekkor így szólt Dávid Saulhoz: nem tudok én járni ezekben, mert még nem próbáltam! Ezzel Dávid eltávolította magáról, amit Saultól kapott.
Kezébe fogta botját, kikeresett magának a patakból öt sima követ és betette őket pásztortarisznyájába, mely nála volt a zsebébe; kezében volt a parittyája s úgy közeledett a filiszteushoz.
A filiszteus lassan közeledve haladt Dávid felé s az említett ember vitte a pajzsot előtte.
Mikor a filiszteus odanézett s látta Dávidot, megvetette őt, mert gyermek volt, piros szép alakú.
Kutya vagyok én szólt oda a filiszteus Dávidhoz, – hogy bottal jössz reám? S Istenével átkozta meg a filiszteus Dávidot.
Jöjj hozzám! – szólt újra a filiszteus Dávidhoz – s majd húsodat az ég madarainak adom oda és a mezei barmoknak!
Dávid azonban így szólt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és szuronnyal jössz reám: Én ellenben a seregek Jahvéjának, Izrael harci rendjeinek Istene nevével megyek ellened, kit te gyaláztál!
E mai nap kezembe ad téged Jahve, megöllek, fejedet levágom rólad, és én adom oda e mai napon a filiszteus tábor hulláit az ég madarainak, s a föld vadjának. Úgyhogy az egész föld megtudja, hogy van Istene Izraelnek!
Majd meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal, dárdával szabadít meg Jahve, hanem Jahvéé a háború, s Ő a mi kezünkbe ad titeket!
Ekkor az történt, hogy amikor a filiszteus fölkelt s közeledvén Dáviddal szembe került, Dávid is gyors futással ment a csatasor felé, a filiszteus elé.
A kezét kinyújtotta tarisznyájába, kivett onnan egy követ, eldobta és homlokán találta a filiszteust, úgyhogy az a földön arcára esett.
Így kerekedett Dávid parittyájával a filiszteus fölé (így lett Dávid parittyájával erősebb a filiszteusnál), kővel leütötte és megölte a filiszteust anélkül, hogy kard lett volna nála.
Aztán odafutott Dávid, melléje állt a filiszteusnak, megfogta annak kardját, kihúzta azt hüvelyéből s levágta vele annak fejét. Mikor a filiszteusok látták, hogy hősük halott, megfutottak.
Ekkor fölkeltek Izrael és Juda férfiai, harci kiáltásban törtek ki s üldözőbe vették a filiszteusokat, míg csak el nem érték a völgyet s Ekron kapuit, úgyhogy a filiszteusok elesettei egészen Gátnál és Ekronnál a kapuk útjain hullottak el.
Innen Izrael fiai visszatértek a filiszteusok tüzes üldözéséből s kifosztották a tábort.
Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, s elvitte Jeruzsálembe, fegyverzetét azonban sátorában helyezte el.
Saul, amikor Dávidot nézte, hogy hogy megy a filiszteus elé, így szólt Abnerhez, a hadsereg főparancsnokához: Kinek a fia ez az ifjú, Abner? Lelked életéért, oh, király – felelte Ábner – nem tudom!
Kérdezősködjél – szólott a király – ki fia volt ez az ifjú!
Mikor aztán Dávid visszatért a filiszteus levágása után, Abner megfogta s bevitte Saul elé, mialatt a filiszteus feje kezében volt.
Kinek a fia vagy fiú? –kérdezte tőle Saul. Dávid ezt felelte: szolgádnak, a betlehemi Isainak.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly