Sámuel első könyve
17. fejezet
1. vers
A filiszteusok táborozó seregeiket harcra gyűjtötték össze. Mikor a Judához tartozó Szókónál összegyűltek, Szókó és Azéká között Efesz-Damminnál ütöttek tábort.
2. vers
Saul és Izrael férfiai is összegyűltek és a terpentinfa völgyében szálltak táborba. Aztán harci rendet álltak a filiszteusokkal szemben.
3. vers
A filiszteusok egy oldalon álltak föl egy hegyen s Izrael a másik oldalon állott fel egy hegyen.
4. vers
Előjött a filiszteusok táborából egy köztes ember, Gátból való, a neve Golját. A magassága hat sing és egy arasz volt,
5. vers
érc sisak volt a fején, pikkelyes páncélba volt öltözve, páncéljának a súlya ötezer réz-siklust nyomott.
6. vers
Érc-sínek voltak a lábán s egy érc dárda a válla között.
7. vers
Lándzsájának a szára olyan volt, mint a takácsok zugolyfája s lándzsájának a hegye hatszáz siklusnyi vas. Pajzshordozója előtt járt.
8. vers
Kiállott és odakiáltott Izrael csatarendjeinek: hogy jöttök ahhoz, hogy csatarendben kivonuljatok? – kérdezte tőlük. – Hát nem filiszteus vagyok én s nem Saul rabszolgái vagytok ti? Nézzetek ki magatok közül egy embert s az jöjjön alá hozzám!
9. vers
Ha meg tud harcolni velem s leüt engemet, rabszolgáitokká leszünk; ha ellenben én bírom őt le s én ütöm őt le, akkor ti lesztek a mi rabszolgáink; szolgálni fogtok minket!
10. vers
Majd újra szólt a filiszteus: Én a mai napon gyaláztam Izrael csatarendjeit. Adjatok egy embert harcoljunk meg egymással!
11. vers
Mikor Saul és egész Izrael meghallották a filiszteusnak a szavát, megrettentek és nagyon féltek.
12. vers
Dávid annak az efrata embernek volt a fia, Juda Betleheméből, akinek Isai volt a neve; kinek még volt hét fia. Ez az ember Saul napjaiban öreg volt már; években előrehaladott.
13. vers
Isainak három idősebb fia elment volt már, elmentek Saul nyomában a háborúba. Annak a három fiúnak a neve, kik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, a második Abinádáb és a harmadik Sammá.
14. vers
Dávid volt a legkisebbik. A három idősebb elment volt Saul után.
15. vers
Dávid meg hol elment Saulhoz, hol visszatért mellőle, hogy atyja nyáját legeltesse Betlehemben.
16. vers
A filiszteus reggel is, este is előjött s negyven napig állott ki magát mutogatni.
17. vers
Isai az időben ezt mondta fiának, Dávidnak: vidd el ezt az egy efa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret testvéreidnek, fuss velük gyorsan a táborba testvéreidhez.
18. vers
Ezt a tíz szelet sajtot meg vidd be az ezredesnek! Nézz utána a testvéreidnek, hogy hogy vannak és hozz tőlük kezességül valamit.
19. vers
Míg Saul meg azok és az összes izraeli férfiak a terpentinfás völgyben állottak harcban a filiszteusokkal,
20. vers
Dávid kora reggel fölkelt, a nyájat ráhagyta a pásztorra, fogta a batyut s elindult, ahogy atyja Isai parancsolta. Amikor a szekértáborba érkezett, a hadfiak kimentek volt már a csatasorba s harci kiáltásban törtek ki.
21. vers
Harci rendbe álltak Izrael is, a filiszteusok is, harci rend állott a harci renddel szemben.
22. vers
Dávid ledobta magáról a holmit, a poggyász egyik őrére bízva azt s a csatasorba futott, bement abba s testvéreinek hogyléte felől kérdezősködött.
23. vers
Amíg velök beszélgetett, a filiszteusok harci rendjéből feljött egy köztes ember, névleg a filiszteus Gólját Gátból s a már említett módon beszélt. Meghallotta Dávid.
24. vers
Mikor az izraeli férfiak meglátták az embert, mind megfutottak előle és igen féltek.
25. vers
Látjátok ezt az embert, aki feljött? – szólalt meg az egyik izraeli férfi – Izraelt gyalázni jött ez fel. Ha valaki levágná őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg azt a király. Neki adná a leányát és családját felmentené Izraelben az adófizetéstől.
26. vers
Dávid erre megszólította a mellette álló embereket: Mit tesznek azzal az emberrel, aki levágja azt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izraelről? Mert ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázza az élő Isten harci rendjeit?
27. vers
A nép ugyan a szerint a szó szerint felelt neki: Így, meg így tesznek azzal az emberrel, aki levágja őt!
28. vers
Mikor a legidősebb testvére, Eliáb meghallotta, hogy az emberekkel beszél, haragra gyulladt Eliáb Dávid ellen és így szólt Miért is jöttél le? S ugyan kire hagytad azt a picinyke nyájat a pusztában? Én ismerem vakmerőségedet és, hogy valami gonoszság van a szívedben; különben miért jöttél volna le a háborút nézni?
29. vers
Hát mit tettem most? – kérdezte Dávid. – hiszen szóbeszéd az egész!
30. vers
Azzal került – fordult egyet másfelé s megkérdezte ugyanazt. A nép pedig pontosan az előbbi szóval felelt neki.
31. vers
Mikor köztudomásra jutott, amit Dávid mondott, megjelentették azt Saulnak és Saul elhozatta őt.
32. vers
Egy ember szíve se essék le ő miatta mondotta Dávid Saulnak.
33. vers
Szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal! De Saul így szólt Dávidhoz: Nem vagy te képes megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, ő meg ifjúságától fogva a harc embere!
34. vers
Pásztor volt a te szolgád atyja nyája mellett – szólt most Dávid Saulhoz – És ha eljött az oroszlán vagy a medve és elvitt a nyájból egy juhot,
35. vers
utána mentem, leütöttem és kimentettem szájából; Rám támadt, de megragadtam szakállánál fogva, leütöttem és megöltem!
36. vers
Az oroszlánt és a medvét is leütötte szolgád és ez a körülmetéletlen filiszteus is olyan lesz, mint azok közül egy, mert gyalázta az élő Istennek harci rendjeit.
37. vers
Jahve – szólt aztán Dávid – aki megmentett engem az oroszlán körme közül és a medve körme közül, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is!
38. vers
Erre Saul ráadta Dávidra saját öltönyeit, rézsisakot adott a fejére s páncélba öltöztette őt;
39. vers
ruhája fölött karddal övezte föl Dávid magát s megpróbált járni, mert addig még nem kísérelte meg; ekkor így szólt Dávid Saulhoz: nem tudok én járni ezekben, mert még nem próbáltam! Ezzel Dávid eltávolította magáról, amit Saultól kapott.
40. vers
Kezébe fogta botját, kikeresett magának a patakból öt sima követ és betette őket pásztortarisznyájába, mely nála volt a zsebébe; kezében volt a parittyája s úgy közeledett a filiszteushoz.
41. vers
A filiszteus lassan közeledve haladt Dávid felé s az említett ember vitte a pajzsot előtte.
42. vers
Mikor a filiszteus odanézett s látta Dávidot, megvetette őt, mert gyermek volt, piros szép alakú.
43. vers
Kutya vagyok én szólt oda a filiszteus Dávidhoz, – hogy bottal jössz reám? S Istenével átkozta meg a filiszteus Dávidot.
44. vers
Jöjj hozzám! – szólt újra a filiszteus Dávidhoz – s majd húsodat az ég madarainak adom oda és a mezei barmoknak!
45. vers
Dávid azonban így szólt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és szuronnyal jössz reám: Én ellenben a seregek Jahvéjának, Izrael harci rendjeinek Istene nevével megyek ellened, kit te gyaláztál!
46. vers
E mai nap kezembe ad téged Jahve, megöllek, fejedet levágom rólad, és én adom oda e mai napon a filiszteus tábor hulláit az ég madarainak, s a föld vadjának. Úgyhogy az egész föld megtudja, hogy van Istene Izraelnek!
47. vers
Majd meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal, dárdával szabadít meg Jahve, hanem Jahvéé a háború, s Ő a mi kezünkbe ad titeket!
48. vers
Ekkor az történt, hogy amikor a filiszteus fölkelt s közeledvén Dáviddal szembe került, Dávid is gyors futással ment a csatasor felé, a filiszteus elé.
49. vers
A kezét kinyújtotta tarisznyájába, kivett onnan egy követ, eldobta és homlokán találta a filiszteust, úgyhogy az a földön arcára esett.
50. vers
Így kerekedett Dávid parittyájával a filiszteus fölé (így lett Dávid parittyájával erősebb a filiszteusnál), kővel leütötte és megölte a filiszteust anélkül, hogy kard lett volna nála.
51. vers
Aztán odafutott Dávid, melléje állt a filiszteusnak, megfogta annak kardját, kihúzta azt hüvelyéből s levágta vele annak fejét. Mikor a filiszteusok látták, hogy hősük halott, megfutottak.
52. vers
Ekkor fölkeltek Izrael és Juda férfiai, harci kiáltásban törtek ki s üldözőbe vették a filiszteusokat, míg csak el nem érték a völgyet s Ekron kapuit, úgyhogy a filiszteusok elesettei egészen Gátnál és Ekronnál a kapuk útjain hullottak el.
53. vers
Innen Izrael fiai visszatértek a filiszteusok tüzes üldözéséből s kifosztották a tábort.
54. vers
Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, s elvitte Jeruzsálembe, fegyverzetét azonban sátorában helyezte el.
55. vers
Saul, amikor Dávidot nézte, hogy hogy megy a filiszteus elé, így szólt Abnerhez, a hadsereg főparancsnokához: Kinek a fia ez az ifjú, Abner? Lelked életéért, oh, király – felelte Ábner – nem tudom!
56. vers
Kérdezősködjél – szólott a király – ki fia volt ez az ifjú!
57. vers
Mikor aztán Dávid visszatért a filiszteus levágása után, Abner megfogta s bevitte Saul elé, mialatt a filiszteus feje kezében volt.
58. vers
Kinek a fia vagy fiú? –kérdezte tőle Saul. Dávid ezt felelte: szolgádnak, a betlehemi Isainak.
Könyvek
