Sámuel első könyve
3. fejezet
1. vers
A gyermek Sámuel Éli előtt Jahve szolgálatában volt. Jahve szava azonban igen ritka kincs volt azokban a napokban. Látomás nem tört keresztül.
2. vers
Történt az idő tájt, hogy Éli ott ült a helyén, beteg, elhomályosult szemekkel, úgyhogy nem tudott látni.
3. vers
Isten lámpása még nem volt eloltva, Sámuel pedig még feküdt Jahve templomában, ahol Isten ládája volt.
4. vers
Egyszer csak Jahve hívta Sámuelt és az így szólt: itt vagyok!
5. vers
Azzal odafutott Élihez és szólt: Itt vagyok, mert hívtál! De Éli így felelt: Nem hívtalak! Eredj vissza! Feküdjél le! S ő elment és lefeküdt.
6. vers
Jahve még egyszer hívta: Sámuel! Sámuel fölkelt, Élihez ment és így szólt: Itt vagyok, mert hívtál! Nem hívtalak, fiam! – felelte az. Térj vissza és feküdjél le!
7. vers
Sámuel még nem ismerte Jahvét, Jahve szava még nem jelentetett ki neki.
8. vers
Jahve folytatta Sámuel hívását, harmadízben is szólt: az fölkelt odament Élihez és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál! Akkor értette meg Éli, hogy Jahve hívja a gyermeket.
9. vers
Erre így szólt Éli Sámuelhez: Eredj, feküdjél le, s ha úgy történnék, hogy szólna hozzád, feleld: Szólj Jahve, mert hallgatja szolgád! Erre Sámuel elment és lefeküdt a helyére.
10. vers
Ekkor eljött Jahve, oda állott és mint az előző alkalmakkor így kiáltott: Sámuel, Sámuel! És Sámuel szólt: Beszélj, mert hallgatja szolgád!
11. vers
Jahve erre így szólt Sámuelhez: Valamit cselekedni akarok Izraelben, melyre mindenkinek megcsendül a két füle, aki csak hallja.
12. vers
Azon a napon valóra váltom mindazt, amit Éli házára vonatkozólag mondottam, kezdettől, végéig.
13. vers
Meg kell neki mondanod, hogy örökre kimondom rá az ítéletet azért a bűnéért, hogy tudta, hogy fiai átokkal terhelik meg magukat és ő nem esett kétségbe miattuk.
14. vers
Azért Éli házával kapcsolatban megesküdtem, hogy Éli házának bűnéért sem véres áldozattal, sem áldozati ajándékkal sohasem történhetik engesztelés.
15. vers
Sámuel aztán reggelig feküdt; akkor kinyitotta Jahve házának ajtajait. Sámuel azonban félt megjelenteni a látomást Élinek.
16. vers
Azonban Éli szólította Sámuelt. – Sámuel fiam! – szólt s az felelt: Itt vagyok!
17. vers
Mi az a dolog, amelyet mondott neked? – kérdezte. – El ne hazudd előlem. Úgy tegyen veled az Isten, úgy is folytassa, ha mindabból, amit mondott neked, valamit elhazudnál előlem!
18. vers
Sámuel erre minden dolgot megjelentett neki, semmit el nem hazudott előle. Éli ezt mondta rá: Jahve Ő! Tegye azt, amit jónak lát szeme!
19. vers
Sámuel pedig felnőtt s Jahve volt vele. Összes igéiből semmit sem ejtett a földre.
20. vers
Dántól Bersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuel megbízható volt arra, hogy Jahve prófétája legyen.
21. vers
Jahve pedig tovább is megjelent Silóban. Mert Jahve szava által Jahve kijelentette magát Sámuelnek.
Könyvek
