Sámuel első könyve
28. fejezet
1. vers
Azokban a napokban az történt, hogy a filiszteusok egyesítették táboraikat, hogy Izrael ellen harcoljanak. Ákis ekkor így szólt Dávidhoz: Jegyezd meg jól, hogy velem kivonulsz a táborba te is, ebereid is.
2. vers
Dávid ezt felelte Ákisnak: így legalább meg fogod tudni hogy szolgád mit cselekszik. Ákis így válaszolt: Ezért fejem őrzőjévé foglak tenni minden időben!
3. vers
Sámuel halott volt már; egész Izrael meg is gyászolta, el is temette őt városában, Rámában. Saul pedig a szellemidézőket és a jósokat eltávolította az országból.
4. vers
Ezután gyűltek össze és törtek be a filiszteusok, Sunemben ütve tábort. Saul is összegyűjtötte egész Izraelt s Gilboánál táboroztak.
5. vers
Mikor Saul a filiszteusok táborát meglátta, nagy reszkető félelem ült szívére.
6. vers
Ekkor Saul megkérdezte Jahvét, de Jahve nem felelt neki sem álom, sem Urim, sem próféták útján.
7. vers
Ekkor Saul így szólt szolgáihoz: Keressetek nekem egy szellemidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, hogy tudakozzam tőle! – Van egy szellemidéző asszony Endorban – felelték neki szolgái,
8. vers
Saul átöltözött s idegen ruhákat vett magára; aztán elment két emberrel s éjjel betértek az asszonyhoz. – Jósolj nekem szellem által, s hozd fel nekem azt, akit majd mondok neked! – mondta neki.
9. vers
De az asszony ezt felelte: Te tudod, hogy mit tett Saul, hogy kiirtotta a szellemidézőket és jósokat az országból, miért állítasz tőrt a lelkemnek? Meg akarsz ölni?
10. vers
Ekkor Saul Jahvéra megesküdt neki: amint Jahve él, oly biztos, hogy ebben a dologban felelősség nem terheli a lelkedet.
11. vers
Kit idézzek fel hát neked? – kérdezte az asszony? – Sámuelt idézd föl nekem! – felelte az.
12. vers
Mikor az asszony Sámuelt meglátta, nagy hangon fölkiáltott: Miért csaltál meg? – mondta az asszony Saulnak – Te Saul vagy!
13. vers
Ne félj tőlem! – szólt a király hozzá – hanem mondd, mit látsz! – Isteneket látok feljönni a földből! – felelte az asszony Saulnak.
14. vers
Milyen az alakja? Kérdezte tőle. S az válaszolta: Egy öreg embert látok, köpenybe burkolva. Erről Saul megtudta, hogy Sámuel az. Ezzel a földig hajolt arcával s hódolt neki.
15. vers
Miért zaklattál föl engem? – kérdezte Sámuel Saultól – azzal, hogy engem felidéztél? – Igen nagy szorultságban vagyok – felelte Saul – A filiszteusok hadba szálltak ellenem, Isten is eltávozott tőlem s nem felel nekem többé sem próféták útján, sem álommal. Azért hívtalak, hogy megjelentsd nekem, mit cselekedjem.
16. vers
Miért kérdezel engem, mikor Jahve eltávozott tőled és ellened van? – szólott Sámuel.
17. vers
Jahve megtette magának, amit általam mondott: kitépte a királyságot kezedből és felebarátodnak Dávidnak adta oda!
18. vers
Minthogy nem hallgattál Jahve szavára és tüzes haragját nem hajtottad végre Amáleken; azért tette ma Jahve ezt a dolgot veled!
19. vers
Veled együtt Izraelt is odaadta Jahve a filiszteusok kezébe s holnap te és fiaid velem lesznek! Izrael táborát is oda fogja adni Jahve a filiszteusok kezébe!
20. vers
Saul ekkor hirtelen egész hosszával a földre esett, annyira megijedt Sámuel szavaitól; erő sem maradt benne, hiszen egész nap és egész éjjel semmit sem evett.
21. vers
Mikor az asszony Saulhoz ment, látta, hogy nagyon reszket;
22. vers
azt mondta hát neki: lásd szolgálód engedelmeskedett a te szódnak; lelkemet a markomba tettem s úgy hallgattam szavaidra, melyeket hozzám szóltál: most hát te is hallgass szolgálód szavára. Hadd tegyek elődbe egy falás kenyeret s egyél, hogy erő legyen benned. Hiszen útra mégy.
23. vers
De az vonakodott. – Nem eszem – mondotta. – De mikor rátámadtak szolgái, meg az asszony is, hallgatott szavukra. Fölkelt a földről és az ágyra ült.
24. vers
Volt az asszonynak egy megkötött borjúja a házban; azt sietve levágta; lisztet vett elő, azt meggyúrta s kalácsokat sütött belőle;
25. vers
majd odavitte Saul elé és szolgái elé. Azok ettek s még azon az éjszakán elmentek.
Könyvek
