Sámuel első könyve
10. fejezet
1. vers
Erre Sámuel elővette az olajos flaskát, Saul fejére öntötte és megcsókolta őt; majd így szólt: Hát nem Jahve kent föl téged, hogy örökségén fejedelem légy?
2. vers
Amikor most eltávozol tőle, Benjámin határán, Celczehnál, Ráchel sírjánál két férfira fogsz bukkanni, kik ezt mondják neked: megtalálták a szamarakat, melyeket keresni mentél! Apád elvetette már a szamarak gondját s miattatok aggódik! Azt mondja: Mit tegyek a fiamért?
3. vers
Mikor onnan tovább mégy, és Tábor tölgyeséhez jutsz, három emberrel fogsz találkozni, kik Béthelbe mennek föl Istenhez; az egyik három gödölyét fog vinni, a másik három kerek kenyeret, a harmadik egy tömlő bort.
4. vers
Majd békességet kívánnak neked s neked adnak két kenyeret, te meg fogadd el kezükből.
5. vers
Ezután Isten Gibeájába fogsz érni, hol a filiszteusok előörsei vannak; éppen mikor belépsz a városba, a próféták egy kötelékébe botlasz bele, amint a magaslatról szállnak alá, előttük hárfa, kézi dob, flóta, citera szól majd, ők meg prófétálnak (nyelven szólanak).
6. vers
Ekkor rád fog szállni Jahve Szelleme s te is velök fogsz prófétálni. És átváltozol más emberré.
7. vers
Majd amikor eljönnek rád ezek a jelek, tedd, amire kezed talál (ami kezed ügyébe jön), mert Isten veled lesz!
8. vers
Szállj le csak előttem Gilgálba, s amikor majd én leszállok hozzád, hogy égőáldozatot vigyek föl és véres áldozatokat öljek, hét napig várj rá, míg hozzád megyek, s akkor majd tudatom veled, mit kell tenned.
9. vers
Az történt, hogy amikor hátat fordított Sámuelnek, hogy elmenjen tőle, Jahve elváltoztatta őt, más szívet adott neki. Aznap mind ezek a jelek bekövetkeztek.
10. vers
Mikor bementek Gibeába s egy próféta – kötelék jött velök szembe, Isten Szelleme rászállott és közöttük prófétált.
11. vers
Ekkor a nép közül mindazok, akik régebbről ismerték őt s látták, hogy a prófétákkal együtt prófétál, így szóltak egymáshoz: Mi történt a Kis fiával? Saul is a próféták közt van?
12. vers
Ekkor megszólalt onnan egy férfi; megkérdezte: No, és ki az apjuk? Azért lett példaszóvá: Saul is a próféták között van?
13. vers
Amikor véget ért a prófétálása, fölment a magaslatra.
14. vers
Ekkor Saul nagybátyja megkérdezte tőle és legényétől: Hová mentetek? A szamarakat mentünk keresni – felelték – s mikor láttuk, hogy nincsenek, elmentünk Sámuelhez.
15. vers
Mondd csak meg nekem, mit mondott nektek Sámuel – kérdezte tovább Saul nagybátyja.
16. vers
Saul ezt felelte nagybátyjának: Megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. A királyság dolgáról azonban nem mondta meg neki, hogy mit mondott Sámuel.
17. vers
Sámuel aztán összekiáltotta a népet Jahvéhoz Micpába.
18. vers
Ott így szólt Izrael fiaihoz: Így szólt Jahve, Izrael Istene: Vajon nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptomból? Vajon nem én mentettelek-e ki az egyiptomiak kezéből s mind azoknak a királyságoknak kezéből, melyek szorongattak titeket?
19. vers
Ti ma mégis megvetettétek Isteneteket, ki minden bajotokból és szorongattatásotokból a ti szabadítótok és azt mondottátok neki: Királyt tégy fölénk! Most hát álljatok Jahve elé törzseitek szerint és ezredeitek szerint!
20. vers
Ezzel Sámuel Izrael összes törzseit előléptette.
21. vers
A sors Benjámin törzsét érte. Majd előléptette nemzetségei szerint Benjámin törzsét s a sors a matriták nemzetségét érte. Aztán Kis fiát, Sault érte a sors. Keresték őt, de nem találták.
22. vers
Még megkérdezték Jahvét a felől, hogy eljött-e vagy nem, ez az ember. Jahve ezt felelte: A málha között bujkál!
23. vers
Odafutottak s elhozták onnan. Aztán odaállították a nép közepébe s az egész nép közül vállával és azon felül kimagaslott.
24. vers
Ekkor Sámuel az egész néphez beszédet tartott: Látjátok-é kit választott ki néktek Jahve? Nincs hozzá hasonló az egész nép között! Erre az egész nép ujjongani kezdett s ezt kiáltozták: Éljen a király!
25. vers
Ezután Sámuel elmondotta a nép előtt a királyság jogát, azt könyvbe írta s letéteménybe helyezte Jahve előtt. Majd Sámuel elbocsátotta az egész népet, kit-kit a maga házába.
26. vers
Saul is hazament Gibeába. Elkísérték őt a derék férfiak, kiknek szívét Isten megérintette.
27. vers
De néhány béliálfi ezt mondta: mit tud rajtunk ez szabadítani? Megvetették őt s nem vittek neki ajándékot. De ő úgy tett, mintha néma volna.XI.
Könyvek
