Sámuel első könyve
23. fejezet
1. vers
Ekkoriban Dávid jelentést kapott; A filiszteusok Kehillában háborút viselnek s fosztogatják a szérűket.
2. vers
Dávid megkérdezte Jahvét: Fölvonuljak-e s rajtuk üssek-e ezeken a filiszteusokon? Jahve ezt felelte: Eredj, üss a filiszteusokon és szabadítsd meg Kehillát!
3. vers
Dávid emberei azonban így szólottak hozzá: Itt, Judában is rettegésben vagyunk, s még hozzá elmenjünk Kehillába a filiszteus csatarendek ellen?
4. vers
Ekkor Dávid újra megkérdezte Jahvét: de Jahve így felelt neki: Kelj föl, menj alá Kehillába és Én kezedbe adom a filiszteusokat!
5. vers
Dávid most emberivel együtt elment Kehillába,hadba szállt a filiszteusok ellen, elhajtotta nyájaikat és nagy vereséget okozott nekik. Így szabadította meg Dávid Kehilla lakóit.
6. vers
Amikor Achimélek fia, Abjátár Dávidhoz futott Kehillába, egy efódot vitt le magával a kezében.
7. vers
Mikor Saulnak megjelentették, hogy Dávid Kehillába ment, így szólott: Megtagadta őt Isten, a kezembe adva őt, hisz, amikor kapuval és retesszel bezárt városba ment, magát zárta be.
8. vers
Saul ekkor az egész hadi népnek kihirdettette, hogy menjenek alá Kehillába s vegyék ostrom alá Dávidot és embereit.
9. vers
Ahogy Dávid megtudta, hogy Saul gonoszat tervez ellene, így szólt Abjátárhoz, a főpaphoz: Hozd elő az efódot!
10. vers
Izrael Istene Jahve – szólott Dávid – biztos hírként hallotta szolgád, hogy Saul Kehillába igyekszik jönni, hogy miattam elpusztítsa a várost.
11. vers
Vajon kezébe adnak-e engem a kehillai elöljárók? Alá jön-e Saul, amiképp szolgád hallotta? Izrael Istene, Jahve, jelentsd meg ezt szolgádnak! Jahve ezt válaszolta: Alá fog jönni!
12. vers
Kiadnak engem, s embereimet Saul kezébe a kehillai elöljárók? – kérdezte Dávid. Jahve felelte: kiadnak!
13. vers
Ekkor Dávid fölkelt mintegy hatszáz emberével együtt, kimentek Kehillából és ide-oda kószáltak. Saulnak erre hírül vitték, hogy Dávid kimenekült Kehillából, mire lemondott a kivonulásról.
14. vers
Dávid most már sivatag helyen, hegyi erősségekben tartózkodott. Tartózkodott a hegységben, a Zif pusztájában. Saul egész idő alatt ellene tört, de Isten nem adta a kezébe.
15. vers
Dávid látta, hogy Saul azért vonult ki, hogy lelkére (életére) törjön.
16. vers
Mialatt Dávid a Zif erdős pusztájában volt, fölkelt Jonatán, a Saul fia, Dávidhoz ment az erdőbe és megszilárdította kezét az Istenben.
17. vers
Ne félj! – mondta neki – Nem talál meg téged atyámnak, Saulnak keze! Te fogsz uralkodni Izraelen, én pedig a második leszek utánad. Saul, atyám is így tudja ezt.
18. vers
S a kettő szövetséget kötött egymással Jahve színe előtt. Dávid továbbra is az erdőben lakott, Jonatán meg hazatért.
19. vers
A zifiek azonban felmentek Saulhoz Gibeába s elmondták: Dávid nálunk rejtőzködik az erdőben, a hegyi erősségekben Hachilla dombján, mely a pusztától délre van.
20. vers
Most hát, amikor a királynak kedve lesz alá jönni, jöjjön alá s a mi dolgunk lesz átadni őt a királynak!
21. vers
Jahve áldottai vagytok ti – felelte Saul – hogy könyörültetek rajtam!
22. vers
Menjetek hát, erősen figyeljétek s tudjátok meg, nézzétek meg a helyet, ahová lábát teszi; hogy ki látta őt ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz ő!
23. vers
Szemléljétek meg és ismerjétek meg az összes rejtekhelyeket, ahol tartózkodik s aztán jertek vissza hozzám biztos hírrel, hogy aztán hozzátok mehessek. Ha aztán az országban van, kikeresem én őt Juda valamennyi ezere közül!
24. vers
Erre azok felkerekedtek és Saul előtt elmentek. Dávid és emberei ez alatt Máon pusztájában voltak a sivatagban a pusztától délre.
25. vers
Mikor Saul és emberei elindultak Dávid megkeresésére, megjelentették ezt Dávidnak s erre ő lement ahhoz a sziklához, mely Náon pusztájában van és ott tartózkodott. Ahogy Saul ezt meghallotta, üldözve Dávidot utána ment a Máon pusztájába.
26. vers
Saul a hegynek egyik oldalán ment, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán mentek. Amikor Dávid nagy sietséggel igyekezett Saul elől elkerülni és Saul emberei elzárták az utat Dávid és emberei elől, hogy elfogják őket;
27. vers
hirtelen követ érkezett Saulhoz, ki ezt mondta: Jöjj sietve, mert a filiszteusok fosztogatva betörtek az országba!
28. vers
Saul erre megtért Dávid üldözéséből és elébe ment a filiszteusoknak; ezért nevezték el azt a helyet a szétválás sziklájának.
Könyvek
