Sámuel első könyve
27. fejezet
1. vers
Dávid a szívével beszélt: Egy napon elragad a Saul keze! Nem jobb nekem, ha szépen elmenekülök a filiszteusok földére? Így Saul számára reménytelenné válik, hogy Izrael bármely határán lelkemre törjön. Én meg megszabadulok a kezéből!
2. vers
S Dávid fölkerekedett s hatszáz emberével általment Gát királyához, Ákishoz, a Máók fiához.
3. vers
Így hát Dávid embereivel és családjával együtt Ákisnál lakott Gátban; Dávid a két feleségével, a jezréeli Achinoámmal és Abigaillal, a Nábál feleségével, aki karmeli volt.
4. vers
Mikor Saulnak megjelentették, hogy Dávid elfutott, abbahagyta az üldözését.
5. vers
Dávid megbeszélést kezdett Ákissal: Ha kegyelmet találtam szemedben, adjanak nekünk helyet az egyik mezei városban, hadd lakjam ott! Miért laknék szolgád nálad, a királyság fővárosában?
6. vers
Ákis abban az időben Ciklágot adta oda; azért lett Ciklág a mai napig Juda királyaié.
7. vers
Az az idő, amely alatt Dávid Filiszteus területen lakott, egy év és négy hónap volt.
8. vers
Dávid és emberei aztán hadba vonultak és kifosztották a Gesuriakat, a Girzieket és az Amálekieket, mert ezek voltak ősi lakói annak a földnek, mely a Surba vivő útig és Egyiptom földéig terjed.
9. vers
Dávid megverte azt az országot és sem férfit, sem nőt nem hagyott életben. Juhot, marhát, szamarakat, tevéket, ruhákat elvett; aztán visszatért Akishoz.
10. vers
Ákis megkérdezte: Fosztogattatok ma? – Juda délvidékén – felelte Dávid – meg az „Isten könyörül” -népnél s Kéni délvidékén.
11. vers
Dávid sem férfit, sem nőt nem hagyott életben, sem Gátba menni, hogy – mint mondotta – jelentést ne tegyenek ellenünk. Így cselekedett Dávid, így fosztogatott az egész idő alatt, míg Dávid Filiszteus területen tartózkodott.
12. vers
Ákis bízott Dávidban azt gondolta: Biztos, hogy megutáltatta magát a népével, Izraellel s nekem örökre szolgám lesz.
Könyvek
