Sámuel első könyve
5. fejezet
1. vers
A filiszteusok pedig magukhoz vették az Isten ládáját és elvitték azt Ebenháézerből Asdódba.
2. vers
Majd fogták a filiszteusok Isten ládáját és bevitték Dágon házába és odaállították Dágon mellé.
3. vers
Mikor az asdódiak másnap kora reggel fölkeltek, Dágont Jahve ládája előtt arcával a földre esve találták. Fölvették Dágont és visszatették helyére.
4. vers
De amikor másnap, korán fölkeltek, Dágon Jahve ládája előtt arcával a földre borulva volt; amellett Dágon feje és két kezefeje eltörve a küszöbön hevertek: Dágonon csak a törzse maradt meg.
5. vers
Ezért aztán Dágon papjai, s aki csak bemegy Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére.
6. vers
Jahve keze azonban ránehezedett az asdódiakra, rémületbe ejtette őket s kelésekkel sújtotta Asdódot és határát.
7. vers
Mikor aztán az asdódiak látták, hogy a dolog ennyire jutott, így szóltak: Ne lakjék Izrael Istenének ládája nálunk, mert keményen sújt bennünket és Istenünket, Dágont az Ő keze.
8. vers
Szétküldtek tehát és összegyűjtötték magukhoz a filiszteusok összes fejedelmeit. Akkor aztán így szóltak: Mit tegyünk Izrael Istenének ládájával? Azok ezt felelték: Térjen Gátba Izrael Istenének ládája! S Gátba vitték Izrael Istenének ládáját.
9. vers
Miután odavitték azt, Jahve keze nagy felfordulás alakjában a városra nehezedett, megverte a város lakóit kicsinytől nagyig: kelések fedték el őket.
10. vers
Ekkor Ekronba küldték Isten ládáját. De az történt, hogy amikor Ekronba bevonult Isten ládája, így kiáltoztak az ekroniak: Rám hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet!
11. vers
Erre szétküldtek és összegyűjtötték a filiszteusok összes fejedelmeit és így szóltak: Küldjétek vissza Izrael Istenének ládáját, térjen vissza a helyére, hogy meg ne öljön minket és népünket. Ugyanis halálos ijedelem szállt minden városra, Isten keze igen súlyosan nehezedett rájuk.
12. vers
Azokat az embereket, akik nem haltak meg, kelésekkel verte meg s a város segélykiáltása az égig szállt.
Könyvek
