Sámuel első könyve
16. fejezet
1. vers
Jahve megszólította Sámuelt: Meddig gyászolod még Sault? Én megvetettem őt, hogy tovább ne legyen király Izraelen. Töltsd meg szarudat olajjal s eredj! Elküldelek téged Betlehembe Isaihoz, mert fiai közül néztem ki magamnak királyt.
2. vers
De szólt Sámuel: Hogy mehetnék el? Ha Saul meghallja, megölet engem. – Végy kezedbe egy borjút, egy üszőt – mondta Jahve – s mondd ezt: Jahvénak áldozni jöttem!
3. vers
Hívd meg az áldozásra Isait! Majd én Magam fogom tudtodra adni, mit tégy. Kend föl majd nekem azt, aki felől szólok néked!
4. vers
Sámuel megtette, amit Jahve mondott neki. De amikor elment Betlehembe, a város vénei reszketve mentek eléje s megkérdezték: Békességes a jöveteled?
5. vers
Békességes – mondta. – Jahvénak áldozni jöttem. Szenteljétek meg magatokat és jöjjetek el velem az áldozásra. Aztán megszentelte Isait és a fiait és meghívta őket az áldozásra.
6. vers
Úgy történt, hogy amikor Sámuel belépett, Eliábot pillantotta meg – Bizonyára erre néz Jahve arca, mint az Ő felkentjére! – gondolta.
7. vers
De Jahve így szólt Sámuelhez: Ne nézd az arcát, se magas termetét, mert megvetettem őt. Hiszen nem az az ember, amit az emberi szem lát; Jahve a szívet nézi.
8. vers
Ekkor Isai Abinádábot szólította, de amikor elment Sámuel előtt, azt mondta a próféta: ezt sem választotta Jahve!
9. vers
Azután Sammát vitte el előtte Isai, de szólott az: ezt sem választotta Jahve!
10. vers
Isai elvitte Sámuel előtt hét fiát; ámde Sámuel így szólt Isaihoz: ezeket nem választotta Jahve!
11. vers
Vége van a legényeknek? Kérdezte Sámuel Isaitól; ez így felelt: még hátra van a legkisebb, az a nyájat legelteti. – Küldj csak érte, hozasd el, – mondta Sámuel Isainak – mert nem térünk vissza addig, amig ő ide nem jön!
12. vers
Erre érte küldött s elhozatta. Ő pedig barnapiros, szép szemű, jó arcú gyerek volt. – Kelj föl, kend fel, mert ő az! – mondotta Jahve.
13. vers
Ekkor Sámuel fogta az olajos szarut s fölkente őt testvéreinek közepette. Attól a naptól kezdve Jahve Szelleme megszállotta Dávidot. Sámuel azután fölkerekedett s elment Rámába.
14. vers
Jahve Szelleme pedig eltávozott Saultól s Jahvétől küldött gonosz szellem lepte meg őt.
15. vers
Saulnak ekkor ezt mondták szolgái: Nézd csak, Istennek gonosz szelleme tart megszállva tégedet.
16. vers
Szóljon a mi urunk előtted álló szolgáidnak, hogy keressenek egy citerapengetéshez értő embert, s amikor rajtad van Isten gonosz szelleme, pengessen citerát és jobban leszesz.
17. vers
Nézzetek ki hát nekem egy pengetéshez jól értő embert! – szólt Saul szolgáihoz – és hozzátok ide hozzám.
18. vers
Erre megszólalt az egyik apród: Láttam Betlehemben Isainak a fiát, az ért a pengetéshez; amellett erős vitéz, harcos ember. Beszédhez értő, szép termetű és Jahve van vele.
19. vers
Erre Saul követeket küldött Isaihoz, ezt üzenve: Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, ki a nyáj mellett van!
20. vers
Erre Isai elővett szamár tehernyi kenyeret, egy tömlő bort, egy kecskegödölyét s fiától, Dávidtól elküldte Saulnak.
21. vers
Mikor Dávid bement Saulhoz, s megállott előtte, az nagyon megkedvelte őt s fegyverhordozójává tette.
22. vers
Ekkor Saul Isaihoz küldött ezzel az üzenettel: Hadd álljon Dávid orcám előtt, mert kegyelmet talált szememben!
23. vers
Mikor aztán Isten Szelleme Saulon volt, Dávid fogta a citerát s pengette kezével, úgy hogy Saul szorongása megszűnt (tágas lett neki), jobban lett s a gonosz szellem eltávozott tőle.
Könyvek
