Sámuel első könyve
capítulo 16
verso 1
Jahve megszólította Sámuelt: Meddig gyászolod még Sault? Én megvetettem őt, hogy tovább ne legyen király Izraelen. Töltsd meg szarudat olajjal s eredj! Elküldelek téged Betlehembe Isaihoz, mert fiai közül néztem ki magamnak királyt.
verso 2
De szólt Sámuel: Hogy mehetnék el? Ha Saul meghallja, megölet engem. – Végy kezedbe egy borjút, egy üszőt – mondta Jahve – s mondd ezt: Jahvénak áldozni jöttem!
verso 3
Hívd meg az áldozásra Isait! Majd én Magam fogom tudtodra adni, mit tégy. Kend föl majd nekem azt, aki felől szólok néked!
verso 4
Sámuel megtette, amit Jahve mondott neki. De amikor elment Betlehembe, a város vénei reszketve mentek eléje s megkérdezték: Békességes a jöveteled?
verso 5
Békességes – mondta. – Jahvénak áldozni jöttem. Szenteljétek meg magatokat és jöjjetek el velem az áldozásra. Aztán megszentelte Isait és a fiait és meghívta őket az áldozásra.
verso 6
Úgy történt, hogy amikor Sámuel belépett, Eliábot pillantotta meg – Bizonyára erre néz Jahve arca, mint az Ő felkentjére! – gondolta.
verso 7
De Jahve így szólt Sámuelhez: Ne nézd az arcát, se magas termetét, mert megvetettem őt. Hiszen nem az az ember, amit az emberi szem lát; Jahve a szívet nézi.
verso 8
Ekkor Isai Abinádábot szólította, de amikor elment Sámuel előtt, azt mondta a próféta: ezt sem választotta Jahve!
verso 9
Azután Sammát vitte el előtte Isai, de szólott az: ezt sem választotta Jahve!
verso 10
Isai elvitte Sámuel előtt hét fiát; ámde Sámuel így szólt Isaihoz: ezeket nem választotta Jahve!
verso 11
Vége van a legényeknek? Kérdezte Sámuel Isaitól; ez így felelt: még hátra van a legkisebb, az a nyájat legelteti. – Küldj csak érte, hozasd el, – mondta Sámuel Isainak – mert nem térünk vissza addig, amig ő ide nem jön!
verso 12
Erre érte küldött s elhozatta. Ő pedig barnapiros, szép szemű, jó arcú gyerek volt. – Kelj föl, kend fel, mert ő az! – mondotta Jahve.
verso 13
Ekkor Sámuel fogta az olajos szarut s fölkente őt testvéreinek közepette. Attól a naptól kezdve Jahve Szelleme megszállotta Dávidot. Sámuel azután fölkerekedett s elment Rámába.
verso 14
Jahve Szelleme pedig eltávozott Saultól s Jahvétől küldött gonosz szellem lepte meg őt.
verso 15
Saulnak ekkor ezt mondták szolgái: Nézd csak, Istennek gonosz szelleme tart megszállva tégedet.
verso 16
Szóljon a mi urunk előtted álló szolgáidnak, hogy keressenek egy citerapengetéshez értő embert, s amikor rajtad van Isten gonosz szelleme, pengessen citerát és jobban leszesz.
verso 17
Nézzetek ki hát nekem egy pengetéshez jól értő embert! – szólt Saul szolgáihoz – és hozzátok ide hozzám.
verso 18
Erre megszólalt az egyik apród: Láttam Betlehemben Isainak a fiát, az ért a pengetéshez; amellett erős vitéz, harcos ember. Beszédhez értő, szép termetű és Jahve van vele.
verso 19
Erre Saul követeket küldött Isaihoz, ezt üzenve: Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, ki a nyáj mellett van!
verso 20
Erre Isai elővett szamár tehernyi kenyeret, egy tömlő bort, egy kecskegödölyét s fiától, Dávidtól elküldte Saulnak.
verso 21
Mikor Dávid bement Saulhoz, s megállott előtte, az nagyon megkedvelte őt s fegyverhordozójává tette.
verso 22
Ekkor Saul Isaihoz küldött ezzel az üzenettel: Hadd álljon Dávid orcám előtt, mert kegyelmet talált szememben!
verso 23
Mikor aztán Isten Szelleme Saulon volt, Dávid fogta a citerát s pengette kezével, úgy hogy Saul szorongása megszűnt (tágas lett neki), jobban lett s a gonosz szellem eltávozott tőle.
Libros
