Sámuel első könyve
capítulo 19
verso 1
Saul nyíltan mondogatni kezdte fiának, Jonatánnak és valamennyi szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot. Jonatán, Saul fia azonban igen kedvelte Dávidot,
verso 2
úgyhogy Jonatán hírül vitte Dávidnak; Atyám, Saul azon igyekszik, hogy megöljön téged. Most hát légy óvatos; reggel bújj el és tartózkodjál rejtekhelyen!
verso 3
Mikor majd kimegyek, s atyám oldalán állok, a mezőn, melyen te is ott leszesz, beszélek rólad atyámmal s meglátom, hogy mi van, s majd hírül adom neked.
verso 4
Jonatán aztán kedvezően beszélt atyjának, Saulnak Dávidról. Azt mondta neki: Ne vétkezzék a király szolgája, Dávid ellen, mert nem vétett ő ellened, s mert, amit cselekszik, igen hasznodra válik!
verso 5
Markába vette a lelkét, úgy vágta le a filiszteust, és Jahve egész Izraelnek nagy szabadítást szerzett. Te láttad és örültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen azzal, hogy Dávidot ok nélkül megölöd?
verso 6
Mikor Saul Jonatán szavát hallotta, megesküdött: Amily biztos, hogy Jahve él, nem ölöm meg őt!
verso 7
Erre Jonatán előhívta Dávidot, s mindezeket a dolgokat megjelentette neki; aztán Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz és minden úgy volt, mint a megelőző időben.
verso 8
Mikor aztán a háborúskodás tovább folytatódott s Dávid ki-kivonult, harcolt a filiszteusokkal és nagy veszteséget okozott nekik, úgyhogy azok megfutottak előle.
verso 9
Jahve gonosz szelleme rászállott Saulra, ahogy éppen házában ült, dárdával kezében
verso 10
és Saul igyekezett a dárdával a falhoz szögezni Dávidot. Dávid azonban elhajolt Saul elől, úgy, hogy a dárda falba fúródott. Dávid ekkor megfutott és elmenekült.
verso 11
Azon az éjjelen Saul követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és reggel öljék meg. Ezt azonban tudtára adta Dávidnak a felesége Mikhál ily módon: Ha ma éjjel meg nem mented lelkedet, holnap megölnek!
verso 12
Mikhál aztán lebocsátotta Dávidot az ablakon át; futva ment el és megmenekült.
verso 13
Mikhál azután fogta s az ágyba helyezte a teráfot, fejtől odatette a kecskeszőrhálót s a takarót ráterítette.
verso 14
Mikor Saul követeket küldött, hogy Dávidot elfogják, azt mondta, hogy beteg.
verso 15
Ekkor Saul azzal küldött követeket, hogy azok nézzék meg Dávidot. – Ágyastól hozzátok fel őt hozzám, hogy megöljem őt! – mondta.
verso 16
Mikor a követek bementek, a teráf volt az ágyban s fejtől ott volt a szúnyogháló.
verso 17
Saul ekkor megkérdezte Mikhált: Miért csaltál meg, s engedted el ellenségemet, hogy elmeneküljön? – Azt mondta: Bocsáss el, különben megöllek! – felelte Mikhál Saulnak.
verso 18
Dávid futva menekült el; Sámuelhez ment Rámába, és megjelentette neki mindazt, amit Saul vele tett. Ekkor ő is, Sámuel is Návétba mentek és ott telepedtek meg.
verso 19
Jelentés ment aztán Saulhoz: Íme, Dávid a rámabeli Návétban van!
verso 20
Saul újra követeket küldött, hogy fogják el Dávidot. Mikor Saul követei egy csapat nyelveken szóló prófétát láttak, kiknek Sámuel állott élükön, rájuk is rászállott Isten Szelleme, úgyhogy ők is elkezdtek szólni nyelveken.
verso 21
Mikor Saulnak ezt is megjelentették, más követeket küldött, de azok is nyelveken kezdtek szólni. Saul erre harmad ízben is követeket küldött, de azok is nyelveken szóltak.
verso 22
Erre ő maga is Rámába ment. Mikor a nagy vízmedencéhez érkezett, amely a kilátón van, megkérdezte: hol van Sámuel és Dávid? – A rámabeli Návétban van – felelték.
verso 23
Mikor elment a rámabeli Návétba, Istennek Szelleme őt is megszállotta, úgyhogy mialatt ment, ő is nyelveken szólott mindaddig, amig a rámabeli Návétba nem ért.
verso 24
Aztán ő is levetette ruháit s nyelveken szólott Sámuel előtt s egész nap és egész éjjel meztelenül feküdt. Ezért mondogatják: Saul is a próféták között van?
Libros
