Sámuel első könyve
capítulo 8
verso 1
Amikor aztán Sámuel megvénült, fiait tette Izraelen bírákká.
verso 2
Elsőszülött fiának neve Joel volt, másikának neve Abija. Ezek Beérsebában bíráskodtak.
verso 3
De fiai nem jártak az ő útjain, hanem a nyereség felé hajoltak, megvesztegetést fogadtak el és elcsavarták az ítéletet.
verso 4
Egybegyűltek hát Izrael összes vénei, elmentek Sámuelhez Rámába
verso 5
és így szóltak hozzá: lám, te megvénültél, fiaid nem járnak a te utadon: Így hát helyezz fölénk királyt, hogy az ítéljen minket úgy, ahogy a nemzeteknél van!
verso 6
Sámuel azonban rossznak látta a dolgot, azt, ahogy mondták: adj nekünk királyt, hogy az ítéljen minket! Úgyhogy Sámuel Jahvéhoz fordult könyörgéssel.
verso 7
Jahve ellenben így szólt Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mind abban, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek meg, hanem Engemet vetettek meg, hogy ne legyek király rajtuk.
verso 8
Pontosan úgy, ahogy azóta, hogy Egyiptomból fölhoztam őket, a mai napig cselekedtek, hogy elhagytak Engem s más isteneknek szolgáltak, úgy cselekesznek veled is!
verso 9
Így hát hallgass szavukra, de tégy erős bizonyságot s úgy add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk!
verso 10
Sámuel azután elmondta a népnek Jahve összes beszédeit, azoknak, akik királyt kértek tőle.
verso 11
Ez lesz a király joga, – szólott – aki majd uralkodni fog rajtatok: elviszi fiaitokat és szekereihez és lovaihoz alkalmazza őket; szekere előtt fognak futni.
verso 12
Elviszi őket, hogy ezredesekké, ötvenedesekké tegye őket; hogy szántását végeztesse velök, learattassa velük aratását, fegyvereket és lószerszámokat csináltasson velök.
verso 13
Elviszi majd leányaitokat fűszerkészítőknek, szakácsoknak és pékeknek.
verso 14
Elveszi majd legjobb szántóföldeiteket, kertjeiteket és olajfásaitokat és szolgáinak ajándékozza azokat.
verso 15
Veteményes kertjeitekből és gyümölcsöseitekből tizedet szed, hogy kamarásait és szolgáit fizethesse.
verso 16
Elveszi rabszolgáitokat és szolgálóitokat, legjobb ökreiteket és szamaraitokat és saját gazdaságában fogja használni őket.
verso 17
Tizedet vesz juhaitokból és ti magatok lesztek az ő szolgái.
verso 18
Ha aztán akkor, mikor a király itt lesz, keservetekben kiáltani fogtok, Jahve nem fog felelni nektek!
verso 19
Ámde a nép vonakodott Sámuel szavára hallgatni. – Nem így van – szóltak – csak legyen király fölöttünk!
verso 20
Legyünk mi is olyanok, mint a nemzetek valamennyien! Királyunk üljön törvényt rajtunk, Ő vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat!
verso 21
Mikor Sámuel meghallgatta a nép minden szavát, elmondta azokat Jahve fülébe.
verso 22
Jahve pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nekik királyt. Sámuel ezután ezt mondta Izrael férfiainak: Eredjetek el, ki-ki a maga városába!
Libros
