Sámuel első könyve
capítulo 26
verso 1
A zifiek újra elmentek Gibeába Saulhoz és ezt mondták: Tudod, hogy Dávid a sivatag elején Hakila Gibeájában rejtőzködik?
verso 2
Saul erre fölkerekedett és aláment Zif pusztájába Izraelnek háromezer válogatott emberével, hogy Zif pusztájában megkeresse Dávidot;
verso 3
Saul Hakila Gibeájában ütött tábort, mely a sivatag elején, az út mentén van.
verso 4
Mialatt Dávid a pusztában volt s megtudta, hogy Saul utána jött a pusztába, gyalogosokat küldött el és tudomást szerzett róla, hogy Saul Nákónig érkezett.
verso 5
Erre Dávid fölkelt és arra a helyre ment, ahol Saul táborozott. Mikor Dávid látta a helyet, ahol Saul és Nér fia, Abner, a sereg fővezére feküdt – Saul a szekérvárban feküdt és a nép körülötte táborozott.
verso 6
Akkor Dávid megszólította a chitti Achiméleket és Caruja fiát, Abiságot, Joáb testvérét: Ki jönne le velem Saulhoz a táborba? – Én lemegyek veled! – felelte Abiság.
verso 7
Dávid és Abiság tehát odamentek a néphez éjjel. Saul éppen a szekértáborban feküdt s aludott, a dárdája a fejénél a földbe volt beszúrva.
verso 8
Ekkor Abisai így szólt Dávidhoz: Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Hadd szegezzem csak egyszer dárdával a földhöz s nem kell megismételnem!
verso 9
De Dávid így felelt Abisainak: Ne öld meg őt! Hát kinyújthatja –e kezét bárki büntetlenül Jahve felkentje ellen?
verso 10
Aztán újra szólt Dávid: Ahogy Jahve él, hacsak Jahve meg nem veri őt, vagy el nem jön a napja, hogy meghaljon, vagy háborúba nem megy, hogy az elragadja, biztos, hogy távol lesz tőlem.
verso 11
Jahve őrizzen! – hogy kezemet Jahve fölkentje ellen kinyújtsam! Most hát fogd a dárdát, mely fejénél van, meg a vizes korsót s menjünk át hozzánk!
verso 12
Ekkor Dávid Saul fejétől elvette a dárdát, meg a vizes korsót s átmentek az ő oldalukra. Senki nem látta, senki nem tudta meg, senki föl nem ébredt, mert mindnyájan aludtak, mivel Jahve mély álmot bocsátott rájuk.
verso 13
Dávid ekkor átment a túlsó oldalra. Távol megállott a hegycsúcson, úgyhogy nagy tér volt köztük,
verso 14
s ekkor Dávid ezt kiáltotta a népnek és Nér fiának, Ábnernek: Nem felelsz Abner? Abner így válaszolt: Ki vagy te, hogy a királyhoz kiáltasz?
verso 15
Nem vagy te férfi – szólt Dávid Abnerhez – s van-e Izraelben hozzád hasonló? Miért nem őrizted uradat, a királyt? Hiszen a nép közül valaki odament, hogy megölje uradat, a királyt!
verso 16
Nem jó ez a dolog, melyet te teszesz! Ahogy Jahve él, oly biztos, hogy a halál fiai vagytok, mivel nem vigyáztatok uratokra, Jahve fölkentjére. Láss csak utána hol van a király dárdája és vizes korsója a fejétől!
verso 17
Saul mereven figyelte Dávid hangját, aztán így szólott: A te hangod-é ez, fiam Dávid? – Az én hangom, uram, király! – felelte Dávid.
verso 18
Miért is üldözi uram a szolgáját? – kérdezte azután. – Hát mit tettem? Mi gonosz tapad a kezemhez?
verso 19
Most hát hallgassa meg uram, a király, szolgájának beszédét. Ha Jahve ingerelt téged ellenem, szagoljon érte áldozati ajándékot! De ha emberfiak, átkozottak legyenek Jahve előtt, mert ma idegenbe űznek engem, hogy ne legyek összeköttetésben Jahve örökségével, hisz, mintha ezt mondanák: Eredj, szolgálj idegen isteneket!
verso 20
Hát nem Jahve színe előtt kell véremnek földre hullania, mikor Izrael királya vonult ki egy bolhát előkeresni, mint ahogy a hegyeken fogolymadarat kergetnek?
verso 21
Vétkeztem! – szólt erre Saul. Térj vissza fiam, Dávid, mert tovább nem ártok neked cserében azért, hogy a lelkem drága volt a szemedben e napon! Lásd, esztelenül cselekedtem s igen tévelyegtem.
verso 22
De Dávid így felelt! Nézd, itt van a király dárdája, jöjjön át valaki a legények közül és vigye el!
verso 23
Jahve pedig fizessen meg mindenkinek igazságossága szerint és hűsége szerint! Hisz Jahve e napon kezembe adott téged és én nem akartam kezemet kinyújtani Jahve fölkentje ellen.
verso 24
Nos, amilyen nagy volt e mai napon lelked az én szememben, legyen éppen olyan nagy az én lelkem Jahve szemében, hogy mentsen meg minden szorongattatásból!
verso 25
Ekkor Saul ezt mondta Dávidnak: Áldott légy fiam, Dávid! Bizonnyal véghez viszed a dolgot, s neked fog sikerülni! Ezzel Dávid útjára ment, Saul pedig visszatért helyére.
Libros
