Sámuel első könyve
capítulo 28
verso 1
Azokban a napokban az történt, hogy a filiszteusok egyesítették táboraikat, hogy Izrael ellen harcoljanak. Ákis ekkor így szólt Dávidhoz: Jegyezd meg jól, hogy velem kivonulsz a táborba te is, ebereid is.
verso 2
Dávid ezt felelte Ákisnak: így legalább meg fogod tudni hogy szolgád mit cselekszik. Ákis így válaszolt: Ezért fejem őrzőjévé foglak tenni minden időben!
verso 3
Sámuel halott volt már; egész Izrael meg is gyászolta, el is temette őt városában, Rámában. Saul pedig a szellemidézőket és a jósokat eltávolította az országból.
verso 4
Ezután gyűltek össze és törtek be a filiszteusok, Sunemben ütve tábort. Saul is összegyűjtötte egész Izraelt s Gilboánál táboroztak.
verso 5
Mikor Saul a filiszteusok táborát meglátta, nagy reszkető félelem ült szívére.
verso 6
Ekkor Saul megkérdezte Jahvét, de Jahve nem felelt neki sem álom, sem Urim, sem próféták útján.
verso 7
Ekkor Saul így szólt szolgáihoz: Keressetek nekem egy szellemidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, hogy tudakozzam tőle! – Van egy szellemidéző asszony Endorban – felelték neki szolgái,
verso 8
Saul átöltözött s idegen ruhákat vett magára; aztán elment két emberrel s éjjel betértek az asszonyhoz. – Jósolj nekem szellem által, s hozd fel nekem azt, akit majd mondok neked! – mondta neki.
verso 9
De az asszony ezt felelte: Te tudod, hogy mit tett Saul, hogy kiirtotta a szellemidézőket és jósokat az országból, miért állítasz tőrt a lelkemnek? Meg akarsz ölni?
verso 10
Ekkor Saul Jahvéra megesküdt neki: amint Jahve él, oly biztos, hogy ebben a dologban felelősség nem terheli a lelkedet.
verso 11
Kit idézzek fel hát neked? – kérdezte az asszony? – Sámuelt idézd föl nekem! – felelte az.
verso 12
Mikor az asszony Sámuelt meglátta, nagy hangon fölkiáltott: Miért csaltál meg? – mondta az asszony Saulnak – Te Saul vagy!
verso 13
Ne félj tőlem! – szólt a király hozzá – hanem mondd, mit látsz! – Isteneket látok feljönni a földből! – felelte az asszony Saulnak.
verso 14
Milyen az alakja? Kérdezte tőle. S az válaszolta: Egy öreg embert látok, köpenybe burkolva. Erről Saul megtudta, hogy Sámuel az. Ezzel a földig hajolt arcával s hódolt neki.
verso 15
Miért zaklattál föl engem? – kérdezte Sámuel Saultól – azzal, hogy engem felidéztél? – Igen nagy szorultságban vagyok – felelte Saul – A filiszteusok hadba szálltak ellenem, Isten is eltávozott tőlem s nem felel nekem többé sem próféták útján, sem álommal. Azért hívtalak, hogy megjelentsd nekem, mit cselekedjem.
verso 16
Miért kérdezel engem, mikor Jahve eltávozott tőled és ellened van? – szólott Sámuel.
verso 17
Jahve megtette magának, amit általam mondott: kitépte a királyságot kezedből és felebarátodnak Dávidnak adta oda!
verso 18
Minthogy nem hallgattál Jahve szavára és tüzes haragját nem hajtottad végre Amáleken; azért tette ma Jahve ezt a dolgot veled!
verso 19
Veled együtt Izraelt is odaadta Jahve a filiszteusok kezébe s holnap te és fiaid velem lesznek! Izrael táborát is oda fogja adni Jahve a filiszteusok kezébe!
verso 20
Saul ekkor hirtelen egész hosszával a földre esett, annyira megijedt Sámuel szavaitól; erő sem maradt benne, hiszen egész nap és egész éjjel semmit sem evett.
verso 21
Mikor az asszony Saulhoz ment, látta, hogy nagyon reszket;
verso 22
azt mondta hát neki: lásd szolgálód engedelmeskedett a te szódnak; lelkemet a markomba tettem s úgy hallgattam szavaidra, melyeket hozzám szóltál: most hát te is hallgass szolgálód szavára. Hadd tegyek elődbe egy falás kenyeret s egyél, hogy erő legyen benned. Hiszen útra mégy.
verso 23
De az vonakodott. – Nem eszem – mondotta. – De mikor rátámadtak szolgái, meg az asszony is, hallgatott szavukra. Fölkelt a földről és az ágyra ült.
verso 24
Volt az asszonynak egy megkötött borjúja a házban; azt sietve levágta; lisztet vett elő, azt meggyúrta s kalácsokat sütött belőle;
verso 25
majd odavitte Saul elé és szolgái elé. Azok ettek s még azon az éjszakán elmentek.
Libros
