Sámuel első könyve
capítulo 2
verso 1
Anna akkor így imádkozott: Ujjong a szívem Jahvéért: szarvamat Jahve magasra emelte (szarvam Jahvéban magasan van)! Szájam – ellenségeim ellenében tágra nyílik, mert szabadításnak örvendek!
verso 2
Nincs senki szent, mint Jahve! Te rajtad kívül nincs senki sem; nincs kőszikla, miként Te!
verso 3
Ne emlegessétek folyton a magasztos dolgokat, magasztos dolgokat! Elvetemültség ki ne jöjjön szájatokból!
verso 4
A vitézek összetörve; ám a botladozók erőt öveznek magukra.
verso 5
A beteltek kenyérért szegődnek el, az éhesek abbahagyhatják a munkát; sőt a meddő hetet szül s a sok fiúval bíró eleped.
verso 6
Jahve az, aki öl és elevenít; seolba alávisz és felhoz onnan!
verso 7
Jahve űz ki a birtokból és tesz gazdaggá; Ő tesz alacsonnyá, de föl is emel!
verso 8
A porból fölemeli a nyomorultat, a ganéjból a magasba helyezi a szegényt, hogy összeültesse őket az előkelőkkel s a tekintély székét adja nekik örökül!
verso 9
Mert nem saját képességünk tesz erőssé: Jahve tesz erőssé!
verso 10
Összetörnek a Vele perlekedők! Mennydörgést kelt felettük az égben. Jahve ítéli majd meg a földnek széleit. Ő fog erőt adni királyának, Ő emeli fel majd Felkentjének szarvát!
verso 11
Elkána aztán hazament Rámába, a fiú pedig Éli főpap előtt Jahve szolgálatát látta el.
verso 12
Éli fiai pedig Béliál fiai voltak; nem ismerték Jahvét,
verso 13
sem a papok törvényét, a néppel szemben. Amikor éppen valaki áldozatot vágott, odament a pap legénye, amint az a húst főzte, egy háromágú villával
verso 14
s beleszúrt az üstbe, vagy a fazékba, vagy a lábasba, vagy a serpenyőbe; amit aztán a villa felhozott, a pap elvitte magával. Így tettek egész Izraellel, azokkal, akik felmentek oda Silóba.
verso 15
Amellett, mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét, a pap szolgája odament és ezt mondta az áldozó embernek: adj sütni való húst a papnak! De nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
verso 16
Ha aztán az az ember így szólt: hadd, hogy előbb szabadon elfüstölögtessék a kövérjét, aztán végy magadnak úgy, ahogy lelked kívánja, így szólt amaz: nem úgy, hanem most add ide, különben erőszakkal elveszem!
verso 17
Igen nagy volt a fiúknak a vétke Jahve színe előtt, mert az emberek lenézték Jahve áldozatát.
verso 18
Sámuel végezte a Jahve színe előtt való szolgálatot, bár gyermek volt. Egy vászon efóddal volt felövezve.
verso 19
Anyja kis felső ruhát szokott neki készíteni s azt évről évre fölvitte, mikor férjével együtt fölment, hogy az évi áldozatot bemutassa.
verso 20
Ilyenkor Éli megáldotta Elkánát és a feleségét: Adjon Jahve neked magot ettől az asszonytól –mondotta – a helyett az elkért gyermek helyett, akit Jahvénak kért volt.
verso 21
Azzal elmentek haza. Jahve tudniillik meglátogatta Annát, ez teherbe esett és szült három fiat és két leányt. A gyermek Sámuel pedig felnőtt Jahvénál.
verso 22
Éli nagyon öreg volt, de meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel tettek; azt is, hogy összefeküdtek azokkal az asszonyokkal, akik a bizonyságtétel sátorának ajtajánál a szolgálatot végezték.
verso 23
Megszólította őket: Miért tesztek ilyen dolgokat? Állandóan hallom a ti gonosz dolgaitokat ettől az egész néptől!
verso 24
Ne így fiaim, mert nem jó az a hír, amelyet, hallom, hogy Jahve népe terjeszt.
verso 25
Ha ember ember ellen vétkezik, megítéli azt az Isten; de ha az ember Jahve ellen vétkezik, ki ítéli őt meg akkor? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az volt Jahve tetszése, hogy megölje őket.
verso 26
A gyermek Sámuel pedig mindig nagyobb és kedvesebb lett Jahvénak is, az embereknek is.
verso 27
Istennek egy embere ment fel Élihez és ezt mondta neki: Így szól Jahve: Kétségtelen módon kijelentettem magamat atyád házának, mikor Egyiptomban, a fáraó házának tulajdonai voltak.
verso 28
Izrael összes törzsei közül őt választottam ki magamnak papul, hogy égő áldozatot vigyen oltáromra, hogy tömjént füstölögtessen, hogy efódot viseljen előttem, és atyád házának adtam Izrael összes tűzáldozatát.
verso 29
Miért duhajkodtok hát véres áldozatommal és áldozati ajándékommal, melyeket hajlékomba rendeltem? Többre becsülöd fiaidat nálamnál, hogy magatokat annak legjavából hízlaljátok fel, amit csak népem, Izrael nekem ajándékul hoz?
verso 30
Ezért így szól Izrael Istene, Jahve: Bár kétségtelen módon megmondta, hogy házad és atyád háza örökösen előttem fognak járni: most már távol legyen ez tőlem – ezt mondja Jahve – mert Én azt becsülöm meg, aki Engem megbecsül s könnyűnek találom azokat, akik Engem megvetnek!
verso 31
Napok fognak majd jönni, amelyeken karodat és atyád házának karját összezúzom, úgyhogy házadban nem lesz öreg.
verso 32
Akkor majd szorongatót látsz a hajlékban, bármennyire is jót tesz Jahve Izraellel: a te házadban soha sem lesz öreg.
verso 33
De valakit nem vágok ki házadból, oltárom mellől, hogy szemed elsenyvedjen és lelked elepedjen, mikor házad egész férfi szaporulata meghal.
verso 34
Jelül az az eset szolgáljon néked, amely két fiadra, Hofnira és Fineásra fog jönni: egy napon fognak mindketten meghalni.
verso 35
De fogok én magamnak hűséges papot beállítani, olyat, aki szívem és lelkem szerint cselekszik; megmaradó házat fogok neki építeni; az mindenkor Fölkentem előtt fog járni!
verso 36
Majd akkor mindaz, aki házadból megmarad, elmegy, hogy leboruljon előtte egy kis megtakarított pénzért, egy vekni kenyérért és ezt mondja: Alkalmazz engem egy papi állásra, hogy egy falat kenyeret ehessem!
Libros
