Sámuel első könyve
capítulo 9
verso 1
Volt egy Benjáminból való ember, a neve Kis; Abiél fia volt, az Cerór fia, az Bekhorat fia, az Afiach fia, benjámini ivadék, tehetős vitéz.
verso 2
Ennek volt egy fia, kinek neve Saul volt; ifjú volt és szép, Izrael fiai közül senki sem volt szebb nálánál.
verso 3
Saul atyjának, Kis-nek elvesztek aztán a szamarai és Kis ezt mondta fiának, Saulnak: Végy a legények közül egyet magadhoz, kelj föl, eredj, keresd meg a szamarakat!
verso 4
Bejárták Efraim hegységét, majd bejárták Sálisá földjét, de nem találták.
verso 5
Mikor a Cuf földére jutottak, Saul így szólt a vele levő legényhez: Jer, térjünk vissza, hogy atyám, elhagyván a szamarak gondját, értük ne kezdjen aggódni!
verso 6
Az azonban ezt felelte: Lásd, Isten embere ebben a városban van. Ennek az embernek nagy a tekintélye; minden, amit mond, biztosan bekövetkezik, menjünk hát oda, talán megmutatja nekünk az utat, amelyen mennünk kell.
verso 7
Saul azt válaszolta legényének: De lásd, ha elmegyünk, mit viszünk annak a férfiúnak? A kenyér kifogyott edényeinkből; nincs velünk semmi, amit vihetnénk az Isten emberének!
verso 8
De a legény újra így szólt Saulnak: Nézd csak – mondta – kezembe került egy negyed sékel ezüst; odaadom, az Isten emberének, hogy megmondja nekünk az utunkat.
verso 9
Azelőtt Izraelben így szóltak, mikor Istent megkérdezni mentek: Jertek, menjünk a Látnokhoz! Mert, akit ma prófétának neveznek, azt azelőtt látnoknak hívták.
verso 10
Jó a beszéded! – szólt Saul a legényéhez – Jer, menjünk! És elmentek a városba, amelyben Isten embere volt.
verso 11
Amikor éppen fölmenőben voltak a városba fölvivő úton, lányokra bukkantak, kik vizet meríteni jöttek ki. Megkérdezték tőlük: Itt van-e a látnok?
verso 12
Azok így válaszoltak: Itt van! Éppen előtted jár! Siess hát, mert ma érkezett a városba, mert a nép ma áldozatot öl a magaslaton.
verso 13
Mikor a városba beértek, éppen meg fogjátok őt találni, mielőtt a magaslatra fölmegy, hogy ebédeljen, mert a nép addig nem eszik, amíg ő föl nem megy; mert ő áldja meg az áldozatot és csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát föl, mert ma megtaláljátok őt.
verso 14
Be is mentek a városba. Éppen mikor bemenőbe voltak a városba, Sámuel velök szembe jött ki a városból, hogy fölmenjen a magaslatra.
verso 15
Egy nappal előbb, mint ahogy Saul megérkezett, Jahve megnyitotta Sámuel fülét e szóval:
verso 16
Holnap ilyenkor egy férfit küldök hozzád Benjámin földéről. Kend föl azt fejedelemmé népemen, Izraelen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusok kezéből, hiszen rátekintettem népemre, mert kiáltása hozzám hatolt.
verso 17
Mikor Sámuel meglátta Sault, Jahve megszólította őt: Íme, az az ember, akiről azt mondtam neked: Ez fogja fékezni népemet!
verso 18
Saul közelebb lépett Sámuelhez a kapu belsejében s megszólította: Mondd csak meg nekem, hol a látnok háza!
verso 19
„Én vagyok a látnok” felelt Sámuel Saulnak. „Menj föl előttem a magaslatra; ma velem esztek! Reggel majd elbocsátalak s majd megjelentek neked mindent, ami a szívemen van.
verso 20
Az elveszett szamarakon, melyeket ma harmadnapja elvesztettél, ne aggódjék szíved, mert megtalálták őket! S ugyan kié Izrael minden kívánatos dolga, ha nem a tiéd és atyád egész házáé?
verso 21
Saul ezt felelte: Vajon nem benjámini vagyok-e én, Izrael legkisebb törzséből? Nem kisebb-e az én nemzetségem Benjámin törzsének minden nemzetségénél? Hogy mondhatsz hát nekem ilyen szavakat?
verso 22
Sámuel fogta Sault és legényét, bevitte őket a terembe és a meghívottak közt a főhelyet adta nekik. Az emberek mintegy harmincan voltak.
verso 23
Majd így szólt Sámuel a szakácshoz: Add ide az a részt, amit odaadtam neked, mely felől azt mondtam neked: tedd fére magadnál!
verso 24
Ekkor a szakács fölemelte a combot s a rajta levőt, odatette Saul elé s így szólt: Íme, itt a félretett rész, vedd magad elé és egyél, mert erre a kitűzött időre őriztük meg neked, amikorra összehívtam a népet! Azon a napon Saul együtt evett Sámuellel.
verso 25
Mikor alámentek a magaslatról a városba, Sámuel beszélgetett Saullal a fedélen.
verso 26
Másnap korán keltek. Ahogy fölkelt a hajnal, Sámuel fölkiáltott Saulhoz a fedélre: Kelj föl, hadd bocsássalak el! Saul fölkelt, aztán kimentek ketten, ő és Sámuel az utcára.
verso 27
Éppen mikor alászállóban voltak, a város szélén Sámuel megszólította Sault: Mondd meg a legénynek, hogy menjen előre elénk! Az előre ment és Sámuel folytatta: Te meg állj meg most, hadd hallassam veled Isten szavát!
Libros
