Sámuel első könyve
capítulo 22
verso 1
Hogy Dávid onnan elment, Adullám barlangjába menekült. Mikor testvérei és atyjának egész háza ezt meghallották, lementek hozzá oda;
verso 2
valamint hozzá gyülekeztek mind a szorongatott emberek, mindazok az emberek, akiknek szorongató hitelezőjük volt, az összes elkeseredett lelkűek, s ezek fölött vezérré lett, úgyhogy mintegy négyszáz ember tartott vele.
verso 3
Innen Dávid a Moábbeli Micpába ment, s a következőket mondotta Moáb királyának: Hadd költözhessék ki atyám és anyám hozzátok amíg tudni fogom, hogy Isten mit cselekszik velem.
verso 4
Azzal kivitte őket Moáb királyának környezetébe s vele laktak az egész idő alatt, amíg Dávid a hegyi erősségben volt.
verso 5
Gád próféta azonban azt mondta Dávidnak: Nem lakozhatol a hegyi erősségben; eredj, menj be Juda földére! Erre Dávid útnak indult Cheret erdejébe.
verso 6
Mikor Saul egyszer Rámában egy magaslaton egy terpentinfa alatt ült, kezében dárdájával és szolgái előtte állottak, meghallotta, hogy Dávidot és a vele levőket felfedezték. –
verso 7
Halljátok csak Benjámin fiai – mondotta előtte álló szolgáinak – Hát közületek is mindenkinek ád Isai fia mezőket és kerteket? Titeket is mind megtett ezredeseknek meg századosoknak?
verso 8
Hiszen mind összeesküdtetek ellenem és senki fülembe nem súgná, hogy fiam összeszövetkezett ellenem Isai fiával; senki közületek meg nem szánna engem és meg nem mondaná, hogy fiam föllázította ellenem a szolgákat, hogy lesbe álljon, mint ahogy ma történik!
verso 9
Ekkor az edámi Dóég, ki ott állt Saul szolgálói mellett, megszólalt: Láttam Isai fiát, amint Nóbba ment Achitáb fiához, Achimélekhez
verso 10
és ez Jahvét kérdezte meg az ő számára. Amellett útravalót is adott neki, meg odaadta neki a filiszteus Gólját kardját.
verso 11
Ekkor a király magához hívatta Achitub fiát, Achimélek főpapot és atyjának egész házát, a papokat, akik Nóbban voltak és azok mind elmentek a királyhoz.
verso 12
Figyelj csak ide, Achitub fia! – szólította meg s az így szólt: Hallom uram!
verso 13
Erre Saul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia, hogy kenyeret meg kardot adtál neki? Istent is megkérdezted ügyében, úgyhogy lesbe állhatott ellenem, ahogy ez ma történik is!
verso 14
Achimélek ezt felelte a királynak: Vajon ki olyan hűséges összes szolgáid között, mint Dávid? Amellett a király veje! Ő testőrségednek a parancsnoka s nagy a tekintélye házadban.
verso 15
Hát ma kezdtem el az ő ügyében Istent megkérdezni? Távol van az ilyesmi tőlem! Ne tulajdonítson a király szolgájának, de atyám egész házának se ilyet! Nem tudott a te szolgád mindebből sem keveset, sem sokat!
verso 16
De szólott a király: Meg fogsz halni mindenképpen Achimélek, te is, atyád háza is!
verso 17
Azzal így szólt a király a mellette álló futároknak: Induljatok! Öljétek meg Jahve papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett van, s mert tudták, hogy elfutott Dávid és nem juttatták fülemhez. De a király szolgái vonakodtak kinyújtani kezüket, hogy Jahve szolgáit érintsék.
verso 18
Ekkor Saul Doéghez szólt: Indulj te és vágd le a papokat! Az edómi Doég indult, s neki vágott a papoknak. Megölt aznap nyolcvanöt vászon efódot viselő férfit.
verso 19
Nóbot pedig, a papok városát kard élével vágta, férfit is, nőt is, gyermeket is, csecsemőt is. Kard élével ölte le a marhát, a szamarat és a juhot.
verso 20
Achitób fiának, Achiméleknek egy fia, kinek Abjátár volt a neve Dávid után futott.
verso 21
Abjátár jelentette meg Dávidnak, hogy Saul megölte Jahve papjait.
verso 22
Dávid ezt mondta Abjátárnak: Már aznap tudtam, hogy az edomi Dóég ott volt, hogy biztosan megjelenti Saulnak. Magamat hibáztatom atyád házának valamennyi lelkéért!
verso 23
Telepedjél le nálam! Ne félj, mert aki az én lelkemre tör, az tör lelkedre is; mert jól meg leszesz őrizve nálam!
Libros
