Sámuel első könyve
capítulo 27
verso 1
Dávid a szívével beszélt: Egy napon elragad a Saul keze! Nem jobb nekem, ha szépen elmenekülök a filiszteusok földére? Így Saul számára reménytelenné válik, hogy Izrael bármely határán lelkemre törjön. Én meg megszabadulok a kezéből!
verso 2
S Dávid fölkerekedett s hatszáz emberével általment Gát királyához, Ákishoz, a Máók fiához.
verso 3
Így hát Dávid embereivel és családjával együtt Ákisnál lakott Gátban; Dávid a két feleségével, a jezréeli Achinoámmal és Abigaillal, a Nábál feleségével, aki karmeli volt.
verso 4
Mikor Saulnak megjelentették, hogy Dávid elfutott, abbahagyta az üldözését.
verso 5
Dávid megbeszélést kezdett Ákissal: Ha kegyelmet találtam szemedben, adjanak nekünk helyet az egyik mezei városban, hadd lakjam ott! Miért laknék szolgád nálad, a királyság fővárosában?
verso 6
Ákis abban az időben Ciklágot adta oda; azért lett Ciklág a mai napig Juda királyaié.
verso 7
Az az idő, amely alatt Dávid Filiszteus területen lakott, egy év és négy hónap volt.
verso 8
Dávid és emberei aztán hadba vonultak és kifosztották a Gesuriakat, a Girzieket és az Amálekieket, mert ezek voltak ősi lakói annak a földnek, mely a Surba vivő útig és Egyiptom földéig terjed.
verso 9
Dávid megverte azt az országot és sem férfit, sem nőt nem hagyott életben. Juhot, marhát, szamarakat, tevéket, ruhákat elvett; aztán visszatért Akishoz.
verso 10
Ákis megkérdezte: Fosztogattatok ma? – Juda délvidékén – felelte Dávid – meg az „Isten könyörül” -népnél s Kéni délvidékén.
verso 11
Dávid sem férfit, sem nőt nem hagyott életben, sem Gátba menni, hogy – mint mondotta – jelentést ne tegyenek ellenünk. Így cselekedett Dávid, így fosztogatott az egész idő alatt, míg Dávid Filiszteus területen tartózkodott.
verso 12
Ákis bízott Dávidban azt gondolta: Biztos, hogy megutáltatta magát a népével, Izraellel s nekem örökre szolgám lesz.
Libros
