chapter 22
Hogy Dávid onnan elment, Adullám barlangjába menekült. Mikor testvérei és atyjának egész háza ezt meghallották, lementek hozzá oda;
valamint hozzá gyülekeztek mind a szorongatott emberek, mindazok az emberek, akiknek szorongató hitelezőjük volt, az összes elkeseredett lelkűek, s ezek fölött vezérré lett, úgyhogy mintegy négyszáz ember tartott vele.
Innen Dávid a Moábbeli Micpába ment, s a következőket mondotta Moáb királyának: Hadd költözhessék ki atyám és anyám hozzátok amíg tudni fogom, hogy Isten mit cselekszik velem.
Azzal kivitte őket Moáb királyának környezetébe s vele laktak az egész idő alatt, amíg Dávid a hegyi erősségben volt.
Gád próféta azonban azt mondta Dávidnak: Nem lakozhatol a hegyi erősségben; eredj, menj be Juda földére! Erre Dávid útnak indult Cheret erdejébe.
Mikor Saul egyszer Rámában egy magaslaton egy terpentinfa alatt ült, kezében dárdájával és szolgái előtte állottak, meghallotta, hogy Dávidot és a vele levőket felfedezték. –
Halljátok csak Benjámin fiai – mondotta előtte álló szolgáinak – Hát közületek is mindenkinek ád Isai fia mezőket és kerteket? Titeket is mind megtett ezredeseknek meg századosoknak?
Hiszen mind összeesküdtetek ellenem és senki fülembe nem súgná, hogy fiam összeszövetkezett ellenem Isai fiával; senki közületek meg nem szánna engem és meg nem mondaná, hogy fiam föllázította ellenem a szolgákat, hogy lesbe álljon, mint ahogy ma történik!
Ekkor az edámi Dóég, ki ott állt Saul szolgálói mellett, megszólalt: Láttam Isai fiát, amint Nóbba ment Achitáb fiához, Achimélekhez
és ez Jahvét kérdezte meg az ő számára. Amellett útravalót is adott neki, meg odaadta neki a filiszteus Gólját kardját.
Ekkor a király magához hívatta Achitub fiát, Achimélek főpapot és atyjának egész házát, a papokat, akik Nóbban voltak és azok mind elmentek a királyhoz.
Figyelj csak ide, Achitub fia! – szólította meg s az így szólt: Hallom uram!
Erre Saul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia, hogy kenyeret meg kardot adtál neki? Istent is megkérdezted ügyében, úgyhogy lesbe állhatott ellenem, ahogy ez ma történik is!
Achimélek ezt felelte a királynak: Vajon ki olyan hűséges összes szolgáid között, mint Dávid? Amellett a király veje! Ő testőrségednek a parancsnoka s nagy a tekintélye házadban.
Hát ma kezdtem el az ő ügyében Istent megkérdezni? Távol van az ilyesmi tőlem! Ne tulajdonítson a király szolgájának, de atyám egész házának se ilyet! Nem tudott a te szolgád mindebből sem keveset, sem sokat!
De szólott a király: Meg fogsz halni mindenképpen Achimélek, te is, atyád háza is!
Azzal így szólt a király a mellette álló futároknak: Induljatok! Öljétek meg Jahve papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett van, s mert tudták, hogy elfutott Dávid és nem juttatták fülemhez. De a király szolgái vonakodtak kinyújtani kezüket, hogy Jahve szolgáit érintsék.
Ekkor Saul Doéghez szólt: Indulj te és vágd le a papokat! Az edómi Doég indult, s neki vágott a papoknak. Megölt aznap nyolcvanöt vászon efódot viselő férfit.
Nóbot pedig, a papok városát kard élével vágta, férfit is, nőt is, gyermeket is, csecsemőt is. Kard élével ölte le a marhát, a szamarat és a juhot.
Achitób fiának, Achiméleknek egy fia, kinek Abjátár volt a neve Dávid után futott.
Abjátár jelentette meg Dávidnak, hogy Saul megölte Jahve papjait.
Dávid ezt mondta Abjátárnak: Már aznap tudtam, hogy az edomi Dóég ott volt, hogy biztosan megjelenti Saulnak. Magamat hibáztatom atyád házának valamennyi lelkéért!
Telepedjél le nálam! Ne félj, mert aki az én lelkemre tör, az tör lelkedre is; mert jól meg leszesz őrizve nálam!
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly