Sámuel első könyve
8. fejezet
1. vers
Amikor aztán Sámuel megvénült, fiait tette Izraelen bírákká.
2. vers
Elsőszülött fiának neve Joel volt, másikának neve Abija. Ezek Beérsebában bíráskodtak.
3. vers
De fiai nem jártak az ő útjain, hanem a nyereség felé hajoltak, megvesztegetést fogadtak el és elcsavarták az ítéletet.
4. vers
Egybegyűltek hát Izrael összes vénei, elmentek Sámuelhez Rámába
5. vers
és így szóltak hozzá: lám, te megvénültél, fiaid nem járnak a te utadon: Így hát helyezz fölénk királyt, hogy az ítéljen minket úgy, ahogy a nemzeteknél van!
6. vers
Sámuel azonban rossznak látta a dolgot, azt, ahogy mondták: adj nekünk királyt, hogy az ítéljen minket! Úgyhogy Sámuel Jahvéhoz fordult könyörgéssel.
7. vers
Jahve ellenben így szólt Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mind abban, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek meg, hanem Engemet vetettek meg, hogy ne legyek király rajtuk.
8. vers
Pontosan úgy, ahogy azóta, hogy Egyiptomból fölhoztam őket, a mai napig cselekedtek, hogy elhagytak Engem s más isteneknek szolgáltak, úgy cselekesznek veled is!
9. vers
Így hát hallgass szavukra, de tégy erős bizonyságot s úgy add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk!
10. vers
Sámuel azután elmondta a népnek Jahve összes beszédeit, azoknak, akik királyt kértek tőle.
11. vers
Ez lesz a király joga, – szólott – aki majd uralkodni fog rajtatok: elviszi fiaitokat és szekereihez és lovaihoz alkalmazza őket; szekere előtt fognak futni.
12. vers
Elviszi őket, hogy ezredesekké, ötvenedesekké tegye őket; hogy szántását végeztesse velök, learattassa velük aratását, fegyvereket és lószerszámokat csináltasson velök.
13. vers
Elviszi majd leányaitokat fűszerkészítőknek, szakácsoknak és pékeknek.
14. vers
Elveszi majd legjobb szántóföldeiteket, kertjeiteket és olajfásaitokat és szolgáinak ajándékozza azokat.
15. vers
Veteményes kertjeitekből és gyümölcsöseitekből tizedet szed, hogy kamarásait és szolgáit fizethesse.
16. vers
Elveszi rabszolgáitokat és szolgálóitokat, legjobb ökreiteket és szamaraitokat és saját gazdaságában fogja használni őket.
17. vers
Tizedet vesz juhaitokból és ti magatok lesztek az ő szolgái.
18. vers
Ha aztán akkor, mikor a király itt lesz, keservetekben kiáltani fogtok, Jahve nem fog felelni nektek!
19. vers
Ámde a nép vonakodott Sámuel szavára hallgatni. – Nem így van – szóltak – csak legyen király fölöttünk!
20. vers
Legyünk mi is olyanok, mint a nemzetek valamennyien! Királyunk üljön törvényt rajtunk, Ő vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat!
21. vers
Mikor Sámuel meghallgatta a nép minden szavát, elmondta azokat Jahve fülébe.
22. vers
Jahve pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nekik királyt. Sámuel ezután ezt mondta Izrael férfiainak: Eredjetek el, ki-ki a maga városába!
Könyvek
