Sámuel első könyve
15. fejezet
1. vers
Sámuel megszólította Sault: Engem küldött el Jahve, hogy tégedet népén, Izraelen királlyá kenjelek. Most hát hallgass Jahve szavainak hangjára!
2. vers
Így szól Jahve, a seregek Istene: Sort kerítettem arra, amit Amálek tett Izraellel, amidőn az úton, amikor Egyiptomból fölhoztam, neki támadt.
3. vers
Most hát eredj és verd le Amáleket; írtsátok ki átok-ítélettel mindenét! Ne kíméld, hanem öld le férfitól asszonyig, a virgonc gyermektől a csecsemőig, a baromtól a juhig, a tevétől a szamárig!
4. vers
Saul tudtára adta a dolgot a népnek. Azután szemlét tartott fölöttük Telaimban: kétszázezer gyalogos és tízezer judeai volt.
5. vers
Amikor az amálekiták városához ért, lest állt a patakvölgyben.
6. vers
Aztán azt üzente a kénieknek: Jertek, alájövén távozzatok az amálekiták közül, hogy velük együvé ne számítsalak titeket! Hiszen ti szeretetet gyakoroltatok Izrael összes fiaival, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre a kéniek kimentek Amálek közül.
7. vers
Saul ekkor Havilától addig verte amáleket, ahol Sur felé járnak szemben Egyiptommal.
8. vers
Élve fogta el Agágot, Amálek királyát; az egész népen pedig karddal hajtotta végre az átok-ítéletet.
9. vers
Megkímélte azonban Saul és a nép Agágot, a juhoknak és szarvasmarháknak javát, a másod-kihordású állatokat, a bárányokat; mindenből a javát; ezeken nem akarták az átok-ítéletet végrehajtani; de végrehajtották az ítéletet minden dolgon, ami megvetendő és elesett volt.
11. vers
Megbántam – mondta, hogy Sault királlyá tettem, mert abbahagyta, hogy engem kövessen, s beszédimet nem valósítja meg. Izzott Sámuel lelke és egész éjjel kiáltott Jahvéhoz.
12. vers
Reggel korán kelt Sámuel, hogy Saul elé menjen. – Saul Kámelbe ment – jelentették Sámuelnek, ott emlékjelt állított magának; aztán visszakerült és aláment Gilgálnak.
13. vers
Sámuel erre elment Saulhoz. Saul így szólította meg: Jahve áldotta vagy te! Megvalósítottam Jahve szavát!
14. vers
Sámuel megkérdezte: Ugyan micsoda juhbégetés jut a fülembe? Marhabőgés az, amit hallok?
15. vers
Az amálekitáktól hozták el őket – felelte Saul. – A nép megkímélte a juhok és marhák javát, hogy áldozni tudjon Istenednek, Jahvénak; a többin pedig végrehajtottuk az átok-ítéletet.
16. vers
Sámuel erre így szólott Saulhoz: Hagyd abba! Hadd mondjam el neked, amit Jahve szólott hozzám az éjjel! – Mondd el! – felelte az néki.
17. vers
Ugye, hogy kicsiny voltál a magad szemében arra, hogy Izrael törzsinek a feje légy? Jahve mégis királlyá kenetett téged Izrael fölött.
18. vers
Aztán elküldött téged egy útra. Azt mondta: Eredj, hajts végre átok-ítéletet bűnösökön, Amáleken, viselj háborút ellene, míg ki nem írtod őket.
19. vers
Miért nem hallgattál hát Jahve szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra és tettél gonoszat Jahve szemében?
20. vers
De hisz hallgattam Jahve szavára – felelte Saul Sámuelnek. – Elmentem arra az útra, melyre Jahve küldött engem, elhoztam Amálek királyát, Agágot és végrehajtottam az átok-ítéletet Amáleken.
21. vers
A nép vett el juhokat és marhákat a zsákmányból! Az átokra ítéltnek a zsengéjét, hogy Istenednek Jahvénak Gilgálban megáldozza!
22. vers
De Sámuel ezt felelte: vajon tetszik-e Jahvénak az égő és véres áldozat úgy, mint mikor valaki engedelmeskedik Jahve szavának? Lásd, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál s a Rája figyelés kosok kövérénél!
23. vers
Hisz a jóslás vétkének felel meg az ellenszegülés és a bálványozás hűtlenségének az akaratosság! Mert megvetetted Jahve szavát, Jahve is megvetett téged s nem leszesz király!
24. vers
Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam Jahve beszédét és a te szavaidat; hogy féltem a néptől és annak szavára hallgattam!
25. vers
Most mégis engedd el vétkemet és térj vissza velem: Hadd hódoljak Jahve előtt!
26. vers
Nem térek vissza veled! – felelte Sámuel Saulnak. Mert Jahve szavát megvetetted, Jahve meg téged vetett meg, hogy ne légy király Izraelen.
27. vers
Ekkor Sámuel megfordult, hogy elmenjen; de az belekapaszkodott öltönyének szárnyába és elszakította.
28. vers
Mire Sámuel így szólt hozzá: Isten is elszakította Izrael királyságát rólad e mai napon és felebarátodnak adta, ki jobb nálad!
29. vers
Amellett Izrael Örökkévalója nem hazudik és meg nem bán semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit.
30. vers
Vétkeztem – szólt az – mégis tisztelj engem meg népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, hadd hódoljak Istened, Jahve előtt!
31. vers
Sámuel visszatért hát Sault követve és Saul hódolt Jahve előtt.
32. vers
Megszólalt Sámuel: Hozzátok ide hozzám Amálek királyát, Agágot! Erre negédesen odament hozzá Agág és így szólt: Mégis csak eltávozott a keserű halál!
33. vers
De Sámuel ezt mondta: Mint ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy lesz gyermektelenné az asszonyok közül a te anyád! Erre Sámuel Jahve előtt darabokra vagdalta Agágot Gilgálban.
34. vers
Sámuel pedig elment Rámába, Saul meg fölment a házába, Saul Gibeájába.
35. vers
Ettől fogva Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, mert Sámuel gyászt viselt Saulért, Jahve pedig megbánta, hogy Sault Izraelen királlyá tette.
Könyvek
