Sámuel első könyve
13. fejezet
1. vers
Saul harminc éves volt, amikor királyságba jutott és két évig uralkodott Izraelen;
2. vers
háromezer embert választott magának Izraelből. Kétezer ember Saullal volt Mikmásban és Bétel hegységében. Ezer Johantánnal volt Benjámin Gibeájában; a nép többi részét Saul mind hazaküldötte hajlékába.
3. vers
Jonatán azután megverte a filiszteusok előőrsét, amely Gebában volt. A filiszteusok meghallották a dolgot; Saul pedig az egész országban megfúvatta a kürtöt, ezt üzenve: Hadd hallják meg a héberek!
4. vers
Meg is hallotta egész Izrael: megverte Saul a filiszteusok előőrsét, amely Gebában volt. Meg ezt is: bűze van Izraelnek a filiszteusok között! Erre összekiáltották a népet Saul nyomába, Gilgálba.
5. vers
A filiszteusok is összegyűltek, hogy Izrael ellen harcoljanak. Harmincezer kocsi, hatezer lovas és oly tömegű nép, mint a tenger partján a föveny. Fölvonultak, táborba szálltak Mikmásnál, Bét-Áventől keletre.
6. vers
Mikor az izraelita férfiak látták, hogy bajban vannak, – mert szorongatva volt a nép – elbújt a nép barlangokba, tüskés sűrűségekbe, sziklák közé, pincékbe és kutakba.
7. vers
Mentek át héberek a Jordánon túl is; Gád és Gileád földeire. Saul még Gilgálban volt s a nép mind reszketve követte.
8. vers
Hét napot várt a Sámueltől meghatározott időpontig; de Sámuel nem jött meg Gilgálba. Ekkor a nép elszéledt mellőle.
9. vers
Ekkor Saul így szólt: Hozzátok ide hozzám az egészen égő és a békeáldozatot! S megáldozta az égőáldozatot.
10. vers
De éppen, amikor bevégezte az egészen égő áldozat feláldozását, Sámuel megjött. Saul kiment eléje, hogy megáldja őt (hogy áldást mondjon neki).
11. vers
Mit cselekedtél? – szólította meg Sámuel. Saul ezt felelte: Mikor láttam, hogy a nép elszéled mellőlem és te nem jössz, a kitűzött napra, a filiszteusok ellenben összegyűltek Mikmásba, így szóltam:
12. vers
Most majd lejönnek a filiszteusok hozzám Gilgálba és én Jahve arcát még nem is engeszteltem! Megembereltem hát magamat és felvittem az égő áldozatot.
13. vers
Sámuel erre azt mondotta Saulnak: Esztelenül cselekedtél! Nem őrizted meg Istenednek, Jahvénak parancsolatját, melyet parancsolt néked! Hiszen most szilárdította volna meg Jahve örökre Izraelen való királyságodat!
14. vers
Így hát királyságod nem fog megállani! Szíve szerint való férfit keresett Jahve magának; azt fogja Jahve fejedelemmé rendelni népén, hisz nem őrizted meg, amit Jahve parancsolt néked!
15. vers
Ekkor Sámuel fölkerekedett, s Gilgálból fölment Gibeába, mely Benjáminban van. Saul pedig szemlét tartott a népen, amely vele volt és hatszáz embert találtak.
16. vers
Saul, a fia, Jonatán és a vele lévő nép Benjámin Gébájában voltak; a filiszteusok meg Mikmásnál táboroztak.
17. vers
A filiszteusok táborából három pusztító sereg vonult ki. Az egyik sereg Suál földjére, Ofra felé fordult.
18. vers
Egy sereg pedig Bét-Horon felé fordult és egy sereg a felé a táj felé, amely a puszta irányában, a Hiénás völgyre nyílik.
19. vers
Akkoriban kovácsot egész Izrael földén nem lehetett találni. A filiszteusok ugyanis úgy gondolkoztak: valahogy a héberek kardot vagy lándzsát ne készítsenek!
20. vers
Úgyhogy egész Izrael a filiszteusokhoz járt le, hogy kikovácsoltassa ekevasát, kapáját, fejszéjét, vagy ekekését.
21. vers
Ha kicsorbult az ekevasaknak, kapáknak, a háromágú villáknak, a fejszéknek az éle, s hogy kiegyenesítsék az ösztöke vasát.
22. vers
Háború napján aztán nem lehetett találni kardot vagy lándzsát az egész nép kezében, amely Saullal és Jónatánnal volt. Saulnál és fiánál, Jonatánnál azonban lehetett találni.
23. vers
A filiszteusok előőrse kivonult a mikmási szorosba.
Könyvek
