Sámuel első könyve
30. fejezet
1. vers
Mikor a harmadik napon Dávid és emberei megérkeztek Ciklágba, arra bukkantak, hogy az amálekiták betörtek a Délvidékre és Ciklágba s azt tűzzel felégették.
2. vers
A benne talált nőket azonban kicsinytől nagyig meg nem ölték, hanem foglyul vitték mindeniket, elhajtották őket s úgy mentek útjukon.
3. vers
Mikor Dávid és emberei a városba érkeztek, azt tűz égette fel; feleségeik, fiaik és leányaik fogságban voltak.
4. vers
Ekkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadtak és sírtak, míg csak nem volt már bennük erő a sírásra.
5. vers
Foglyul esett Dávid két felesége is, a jezréeli Achinoám és Nábál felesége a kármeli Abigail.
6. vers
Dávid maga igen nagy szorultságba került, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi, mert az egész nép lelke nagyon keserű volt; keserű volt mindenki fiai és leányai miatt. De Dávid szilárdságot nyert Istenében, Jahvéban
7. vers
és azt mondta Ábjátár főpapnak, Achimélek fiának: Hozd ide nekem az efódot! Abjátár odavitte Dávidhoz az efódot.
8. vers
Ekkor Dávid megkérdezte Jahvét: Utána menjek-e ennek a hordának? Beérem-e őket? A felelet ez volt: Üldözd, mert bizonyosan eléred, és biztos a kiszabadítás!
9. vers
Elment hát Dávid és a vele levő hatszáz ember s a Bőszor patakjához érkeztek. Itt némelyek hátramaradtak és megálltak.
10. vers
Dávid és négyszáz ember folytatták az üldözést. Kétszáz ember azonban, kik fáradtak voltak arra, hogy a Bőszor patakon átkeljenek, megállott.
11. vers
A mezőségen találtak egy egyiptomi férfit, s azt Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, evett, aztán megitatták vízzel.
12. vers
Mikor még fügesajtot és mazsolapogácsát adtak neki, visszatért hozzá a szelleme. Már tudni illik három nap és három éjjel óta nem evett kenyeret és nem ivott vizet.
13. vers
Dávid megkérdezte tőle: Kié vagy te és honnan származol? Az így felelt: Egyiptomi legény vagyok, amálekita embernek rabszolgája. Uram elhagyott engem, mert három nap előtt megbetegedtem.
14. vers
Betörtünk volt a krétiek délvidékére, meg a Judához tartozó vidékekre, Káleb délvidékére, Ciklágot pedig tűzzel felégettük.
15. vers
Dávid aztán megkérdezte: Levezetsz-e engem ehhez a hordához? Az így felelt: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem fogsz megölni, s nem adsz át uram kezébe, akkor levezetlek ehhez a hordához!
16. vers
Le is vezette őt, s íme az egész föld színén elterülve, evés, ivás közben találta őket. Tánc közben amiatt a nagy zsákmány miatt, amelyet a filisztusok országából és Juda földéről hoztak.
17. vers
Dávid aztán alkonyattól aznap estéig verte őket s egy sem menekült meg közülük, csak négyszáz legényember, akik tevéken ügettek; ezek megfutottak.
18. vers
Dávid mindent megmentett, amit Amálek elhurcolt. Két asszonyát is megmentette Dávid,
19. vers
úgyhogy nem hiányzott belőlük sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem leányok, az egész zsákmányból semmi, amit elraboltak magukkal; Dávid mindent visszahozott!
20. vers
Elhajtotta Dávid az egész nyájat és csordát, ott vezették őket a vásárolt vagyon előtt és azt mondogatták: Ez a Dávid zsákmánya!
21. vers
Mikor Dávid elérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak arra, hogy Dávidot kövessék, úgyhogy ülve hagyták őket a Bőszor patak völgyében, ezek Dávid elé s a vele levő nép elé mentek, s amikor Dávid közel ért a néphez, az békességet kívánt neki.
22. vers
De ekkor azok közül az emberek közül, akik Dáviddal mentek, a gonosz és beliál fajta emberek megszólaltak mind s azt mondták: Azért, hogy nem jöttek velünk, ne kapjanak a zsákmányból, amelyet elragadtunk, hanem ki-ki csak a feleségét és gyermekeit vezesse el és menjenek útjukra.
23. vers
De Dávid ezt felelte: Ne tegyetek így testvéreim azzal, amit Jahve adott nekünk, aki megőrzött minket s kezünkbe adta a betörő csapatot, amely ellenünk jött.
24. vers
Ki hallgatna rátok ebben a dologban? Hiszen egy szokott lenni a része annak, aki a háborúba vonul azéval, aki a készletnél marad: együtt osztozkodnak.
25. vers
Ettől a naptól fogva a mai napig ez lett törvény és jog Izraelben!
26. vers
Mikor Dávid Ciklágba ért, a zsákmányból részt küldött Judának vele barátságban álló véneinek, ezzel az üzenettel: Itt van a rátok eső áldás a Jahve ellenségeitől ejtett zsákmányból!
27. vers
Küldött a bételieknek, a délvidéki Rámótiaknak, a jattiriaiaknak,
28. vers
az aroérbelieknek, a szifmótiaknak, az estömoabelieknek,
29. vers
a kácháliaknak, a kármelieknek, a Jöracméel városaiban lakóknak, a kéniek városaiban levőknek,
30. vers
a chormabelieknek, a korászánbelieknek, az attákbelieknek,
31. vers
a hebroniaknak, s mind azokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid embereivel járt.
Könyvek
