Az örömhír Lukács szerint

chapter 1


Chapters:


verse #1

Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék


verse #2

úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,


verse #3

jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,


verse #4

hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.


verse #5

Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.


verse #6

Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.


verse #7

Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.


verse #8

Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte,


verse #9

a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.


verse #10

A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,


verse #11

történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.


verse #12

Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.


verse #13

Ám az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.


verse #14

Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,


verse #15

mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.


verse #16

Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.


verse #17

Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.”


verse #18

Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú.”


verse #19

„Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.


verse #20

Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”


verse #21

A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.


verse #22

Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.


verse #23

Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.


verse #24

E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:


verse #25

„Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam.”


verse #26

A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt


verse #27

egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.


verse #28

Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”


verse #29

A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,


verse #30

az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.


verse #31

Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.


verse #32

Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,


verse #33

úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”


verse #34

„Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”


verse #35

„A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.


verse #36

Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.


verse #37

Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna.”


verse #38

„Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.


verse #39

Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.


verse #40

Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.


verse #41

Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,


verse #42

és hangos szóval így kiáltott: „Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse!


verse #43

Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?


verse #44

Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.


verse #45

Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki.”


verse #46

Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat!


verse #47

Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,


verse #48

hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.


verse #49

Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve.


verse #50

Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik.


verse #51

Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt,


verse #52

a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,


verse #53

éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.


verse #54

Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját,


verse #55

visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott.”


verse #56

Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.


verse #57

Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.


verse #58

Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.


verse #59

A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.


verse #60

Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”


verse #61

„Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,


verse #62

majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,


verse #63

mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.


verse #64

Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.


verse #65

A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.


verse #66

Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”


verse #67

Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:


verse #68

„Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,


verse #69

hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,


verse #70

annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.


verse #71

Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,


verse #72

hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,


verse #73

arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,


verse #74

hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.


verse #75

Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.


verse #76

Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,


verse #77

hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,


verse #78

annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,


verse #79

hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa.”


verse #80

A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.

Chapters:


Books