Az örömhír Lukács szerint

chapter 24


Chapters:


verse #1

Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.


verse #2

A követ a sírról elhengerítve találták,


verse #3

majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:


verse #4

Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.


verse #5

Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek az élőt a holtak között?


verse #6

Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:


verse #7

Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia.”


verse #8

Vissza is emlékeztek szavaira,


verse #9

s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.


verse #10

Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.


verse #11

De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.


verse #12

Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.


verse #13

Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.


verse #14

Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.


verse #15

Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.


verse #16

Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.


verse #17

„Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?” – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.


verse #18

Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: „Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?”


verse #19

„Ugyan mi?” – kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: „Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,


verse #20

hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,


verse #21

pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.


verse #22

Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,


verse #23

és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.


verse #24

Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták.”


verse #25

Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.


verse #26

Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?”


verse #27

Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.


verse #28

Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.


verse #29

De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon.


verse #30

Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.


verse #31

Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.


verse #32

Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”


verse #33

Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.


verse #34

Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.


verse #35

Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.


verse #36

Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.


verse #37

Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.


verse #38

Ő azonban megszólította őket: „Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?


verse #39

Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,


verse #40

mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”


verse #41

Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: „Van-e itt valami ennivalótok?”


verse #42

Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.


verse #43

Megfogta, és a szemük láttára megette.


verse #44

Azután így szólt hozzájuk: „Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak.”


verse #45

Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.


verse #46

Azt is mondta nekik: „Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,


verse #47

és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.


verse #48

Ti vagytok ezeknek tanúi.


verse #49

Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket.”


verse #50

Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.


verse #51

Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.


verse #52

Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,


verse #53

és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.

Chapters:


Books