Az örömhír Lukács szerint
capítulo 24
verso 1
Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.
verso 2
A követ a sírról elhengerítve találták,
verso 3
majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:
verso 4
Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.
verso 5
Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek az élőt a holtak között?
verso 6
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:
verso 7
Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia.”
verso 8
Vissza is emlékeztek szavaira,
verso 9
s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.
verso 10
Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.
verso 11
De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.
verso 12
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
verso 13
Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.
verso 14
Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.
verso 15
Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
verso 16
Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
verso 17
„Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?” – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
verso 18
Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: „Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?”
verso 19
„Ugyan mi?” – kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: „Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,
verso 20
hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,
verso 21
pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.
verso 22
Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,
verso 23
és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
verso 24
Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták.”
verso 25
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.
verso 26
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?”
verso 27
Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
verso 28
Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
verso 29
De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon.
verso 30
Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.
verso 31
Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
verso 32
Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”
verso 33
Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
verso 34
Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
verso 35
Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
verso 36
Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
verso 37
Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
verso 38
Ő azonban megszólította őket: „Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
verso 39
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
verso 40
mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”
verso 41
Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: „Van-e itt valami ennivalótok?”
verso 42
Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.
verso 43
Megfogta, és a szemük láttára megette.
verso 44
Azután így szólt hozzájuk: „Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak.”
verso 45
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.
verso 46
Azt is mondta nekik: „Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
verso 47
és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.
verso 49
Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket.”
verso 50
Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.
verso 51
Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.
verso 52
Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,
verso 53
és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.
Libros
