Az örömhír Lukács szerint
capítulo 21
verso 1
Mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják adományaikat a perselybe.
verso 2
Látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott bele.
verso 3
„Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindannyinál többet dobott.
verso 4
Mert azok valamennyien abból dobták adományaikat, amiből feleslegük volt, de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette.” S Mikor egyesek beszélni kezdtek a szenthelyről, hogy mily szép kövek és áldozati ajándékok díszítik, ő így szólt:
verso 6
„Jönnek napok, amikor ezekből, amiket most szemléltek, kő kövön nem fog maradni, melyet le nem rombolnának.”
verso 7
Kérdést intéztek hozzá: „Tanító, mikor történnek meg ezek? Mi lesz a jele annak az időnek, amikor ezek megtörténnek?”
verso 8
„Ügyeljetek – szólott –, el ne tévelyedjetek. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok! Továbbá: Az idő közel! Ti ne menjetek utánuk.
verso 9
Ha pedig háborúkról és felfordulásokról hallanátok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem tüstént jő el a vég.”
verso 10
Akkoriban ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen fog támadni, királyság királyság ellen,
verso 11
nagy földrengések is következnek, helyenkint dögvészek és éhínségek lesznek, az égből félelmetes és nagy jelek támadnak.
verso 12
De mindezeket megelőzően kezüket rátok vetik, üldözni fognak, átadnak titeket, hogy zsinagógák elé állítsanak, tömlöcökbe vessenek, elvezetnek királyok, helytartók elé az én nevemért.
verso 13
Az lesz a következménye, hogy bizonyságot tehettek.
verso 14
Tökéljétek el hát szívetekben, hogy védelmetekről nem fogtok előre gondot viselni.
verso 15
Mert én olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelyeknek egy ellenfeletek sem lesz képes ellene állni, vagy ellene mondani.
verso 16
Szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok fognak elárulni titeket, s közületek egyeseket meg fognak ölni.
verso 17
Mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért.
verso 18
Fejetekről mégis egy hajszál sem fog elveszni.
verso 19
Állhatatosságotokkal fogjátok megszerezni lelketeket.
verso 20
Ha azonban azt látnátok, hogy Jeruzsálemet tábor veszi körül, akkor ismerjétek fel, hogy elpusztulása közel van.
verso 21
Akkor, majd akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, akik a városban lesznek, távozzanak belőle. Akik a mezőn lesznek, ne menjenek a városba.
verso 22
Mert az igazságszolgáltatás napjai lesznek azok, amikor minden beteljesedik, amit megírtak.
verso 23
Jaj lesz azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak. Mert erős kényszer ül akkor a földön, és harag sújtja majd ezt a népet.
verso 24
Kard éle által hullanak el, és az összes nemzetek közé fogságra viszik őket. Jeruzsálemet a nemzetek fogják tapodni, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek.
verso 25
Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság.
verso 26
Az emberek a lelküket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak várásától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni.
verso 27
És akkor meg fogják látni az ember Fiát, amint nagy hatalommal és dicsőséggel felhőben megérkezik.
verso 28
Amikor azután ezek megkezdődnek, egyenesedjetek ki, és emeljétek fel fejeteket, mivel megváltásotok közel lesz.”
verso 29
Példázatot is mondott nekik: „Nézzétek meg a fügefát, meg az összes fákat.
verso 30
Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel.
verso 31
Ugyanígy, ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága.
verso 32
Bizony ezt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
verso 33
Az ég és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.
verso 34
Ügyeljetek magatokra, hogy szíveteket mámor, részegség és az élet gondjai meg ne terheljék, s kelepceképp váratlanul rátok ne törjön az a nap.
verso 35
Mert el fog az jönni mindazokra, akik a föld egész kerekségén laknak.
verso 36
Virrasszatok minden időben, s könyörögjetek, hogy erőtök legyen majd rá, hogy kimenekedhessetek mindabból, aminek meg kell történnie, s hogy egykor az ember Fia előtt megállhassatok.”
verso 37
Azokban a napokban a templomban tanított, az éjjeleket azonban a városból kijárva az Olajfákról elnevezett hegyen a szabadban töltötte.
verso 38
Az egész nép már korán ott volt nála a szenthelyen, hogy hallgathassa.
Libros
