Az örömhír Lukács szerint

capítulo 3

Capítulos:

Tibériusz Cézár kormányzásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea kormányzója, Heródes meg Galileának negyedes fejedelme, s ennek testvére Fülöp, Itureának és Trakónitisz tartománynak negyede; fejedelme, Lüzániász Abiléné negyedes fejedelme.

verso 2

akkor Annás és Kajafás főpapok idejében: a pusztában az Úr szava szólott Zakariás fiához, Jánoshoz.

verso 3

János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására,

verso 4

amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: „Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit!

verso 5

Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá,

verso 6

és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát.”

verso 7

Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: „Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?

verso 8

Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket.

verso 9

A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem.”

verso 10

„Mit tegyünk hát?” – kérdezgette erre tőle a sokaság,

verso 11

és ő ezt felelte nékik: „Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék.”

verso 12

Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: „Tanító, mit tegyünk?”

verso 13

János ezt mondta nékik: „Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van.”

verso 14

A katonák is megkérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” – „Senkinek fenyegetésére ne legyetek – mondta nekik. Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”

verso 15

Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,

verso 16

megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: „Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni.

verso 17

Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát.”

verso 18

Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.

verso 19

Megfeddette Heródes negyedes fejedelmet, testvérének felesége, Heródiás miatt, s mindama rossz miatt, melyeket Heródes tett.

verso 20

Mindezeket Heródes még azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe záratta.

verso 21

Amikor az egész nép bemerítkezett, s bemerítkezett Jézus is, történt, hogy mialatt imádkozott, megnyílt az ég,

verso 22

és a Szent Szellem galamb alakjában testileg rája szállott. Szózat is támadt az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, elnyerted tetszésemet.”