Az örömhír Lukács szerint
capítulo 12
verso 1
Mikor tízezrekre menő tömeg gyűlt össze nála, úgyhogy egymást taposták, először tanítványaihoz kezdett beszélni: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, amely képmutatás.
verso 2
Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék.
verso 3
Ennek megfelelően, mindaz, amit a sötétségben mondotok, a világosságban fog hallatszani, s amit kamrákban fülbe súgva közöltetek, háztetőkről fogják kihirdetni.
verso 4
Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, s azon túl többet nem tehetnek veletek.
verso 5
Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek.
verso 6
Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis közülük egyet sem felejt el az Isten.
verso 7
A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Különbek vagytok, mint sok veréb.
verso 8
Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt.
verso 9
De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni.
verso 10
Mindenkinek, aki az ember Fia ellen szót szól, el fogják engedni azt, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem fogják azt elengedni.
verso 11
Ha a zsinagógák, fejedelmek, hatóságok elé visznek majd titeket, ne legyen amiatt gondotok, hogy mivel védekezzetek, vagy mit szóljatok,
verso 12
mert a Szent Szellem abban az órában meg fog titeket tanítani arra, amit mondanotok kell.”
verso 13
Megszólította valaki a tömegből: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”
verso 14
De ő ezt felelte neki: „Ember, ki tett engem fölétek bírónak, vagy osztónak?”
verso 15
Aztán így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, tartózkodjatok minden kapzsiságtól, mert senkinek sem abból támad az élete, amiből feleslegesen sokja van, nem a vagyon adja az életet.”
verso 16
Egy példázatot mondott erre nekik: „Egy gazdag embernek jól termett a földje.
verso 17
Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet.
verso 18
Majd így szólt. Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat.
verso 19
Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem. Sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál.
verso 20
De az Isten ezt mondta neki: Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor?
verso 21
Így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag.”
verso 22
Majd így szólt tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel öltöztessétek.
verso 23
Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél.
verso 24
Figyeljetek a hollókra. Sem nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel különbek vagytok a madaraknál.
verso 25
Ki az közületek, aki gondoskodásával egy arasszal megnyújthatja termetét?
verso 26
Ha a legkisebbre nincs hatalmatok, mit aggodalmaskodtok a többiért?
verso 27
Figyeljétek meg a liliomokat, hogy sem nem fonnak, sem nem szőnek, mégis azt mondom nektek, Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
verso 28
Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma van, s holnap kemencébe vetik Isten így ruházza: mennyivel inkább öltöztet fel titeket, ti kicsinyhitűek.
verso 29
Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek.
verso 30
Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
verso 31
Ellenkezőleg az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz.
verso 32
Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja.
verso 33
Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja.
verso 34
Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
verso 35
Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen!
verso 36
Ti meg azokhoz az emberekhez legyetek hasonlók, akik urukat visszavárják. Ezeknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki.
verso 37
Boldogok azok a rabszolgák, kiket az Úr, amikor megjő, ébren talál. Bizony azt mondom nektek, hogy körülköti magát, asztalhoz fekteti őket, hozzájuk lép és felszolgál nékik.
verso 38
Akár a második, akár a harmadik őrváltáskor jönne is meg, ha úgy találja őket, boldogok azok.
verso 39
Ezt pedig tudhatjátok, hogy ha a gazda ismerné az órát, hogy mikor jő el a tolvaj, nem hagyná neki átvájni a házát.
verso 40
Ti is legyetek arra készen, hogy amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az embernek Fia.”
verso 41
„Uram – szólalt meg Péter –, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindeneknek?”
verso 42
Az Úr ezt felelte: „Ki hát akkor a hűséges és eszes sáfár, kit ura cselédjei fölé azért helyez, hogy a kellő időben kiadja nekik a lisztrészüket?
verso 43
Boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjő, így cselekedve talál.
verso 44
Igazán mondom nektek, minden vagyona fölé fogja állítani.
verso 45
De ha az a rabszolga így szól szívében: Késik még uram az eljövetellel, és verni kezdi a legényeket és rabszolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik,
verso 46
majd egy napon, amelyen nem várja, egy órában, melyről nem tud, megérkezik annak a rabszolgának az ura és kettévágatja azt, a részét meg a hitetlenek közt osztja ki.
verso 47
Az a rabszolga, aki ismerte urának akaratát, de nem készítette azt el, illetőleg nem tette meg, sok verést kap,
verso 48
aki ellenben nem tudta, de verésre méltó dolgokat tett, kevesebb ütést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, többet fognak elkérni attól, akinél sokat tettek le.
verso 49
Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna.
verso 50
Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik.
verso 51
Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást.
verso 52
Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz,
verso 53
apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával.”
verso 54
Azután a sokasághoz szólott: „Ti, ha azt látjátok, hogy napszállta felől felhő kél fel, mindjárt azt mondjátok, hogy eső támad, és úgy is lesz.
verso 55
Ha a déli szél fúj, azt mondjátok, izzó hőség jön, és úgy történik.
verso 56
Képmutatók, a föld és ég arculatának megvizsgálásához értetek, hogy lehet, hogy ennek az időpontnak próbáját nem keresitek?
verso 57
Miért van, hogy magatoktól nem ítélitek meg azt, ami az isteni igazságosság rendjéhez tartozik?
verso 58
Hasonló az eset, amikor ellenfeleddel a fejedelem elé mégy. Még ameddig az úton vagy vele, fáradj azon, hogy megszabadulj tőle, hogy valamikor a bíróhoz ne hurcoljon téged, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen.
verso 59
Azt mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizeted.”
Libros
