Az örömhír Lukács szerint
capítulo 18
verso 1
Egy példázatot is mondott nekik a célból, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.
verso 2
„Valamelyik városban – mondotta – volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.
verso 3
Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: Ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben.
verso 4
A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek s emberek előtt nem szégyenkezem,
verso 5
mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén, ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.
verso 6
Hallottátok, mit mond a hamis bíró? – kérdezte az Úr.
verso 7
Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?
verso 8
Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, fog-e hitet találni a földön?”
verso 9
A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.
verso 10
„Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
verso 11
A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.
verso 12
Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.
verso 13
A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Óh Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.
verso 14
Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni.”
verso 15
A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,
verso 16
de Jézus magához szólította a kisdedeket.” Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
verso 17
Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba.”
verso 18
Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?”
verso 19
„Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.
verso 20
A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”
verso 21
„Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem” – felelte az.
verso 22
Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem.”
verso 23
Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.
verso 24
Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: „Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.
verso 25
Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába.”
verso 26
Erre megkérdezték azok, akik hallották: „Ki menekülhet meg hát akkor?”
verso 27
Jézus ezt felelte: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
verso 28
Megszólalt Péter: – „Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk.”
verso 29
Ő ezt felelte: „Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,
verso 30
hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet.”
verso 31
Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.
verso 32
Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,
verso 33
megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni.”
verso 34
Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.
verso 35
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.
verso 36
Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.
verso 37
Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
verso 38
Erre kiáltani kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
verso 39
Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
verso 40
Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
verso 41
„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” „Uram, hogy megjöjjön a szemem világa” – felelte az,
verso 42
mire Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”
verso 43
És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.
Libros
