Az örömhír Lukács szerint
18. fejezet
1. vers
Egy példázatot is mondott nekik a célból, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.
2. vers
„Valamelyik városban – mondotta – volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.
3. vers
Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: Ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben.
4. vers
A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek s emberek előtt nem szégyenkezem,
5. vers
mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén, ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.
6. vers
Hallottátok, mit mond a hamis bíró? – kérdezte az Úr.
7. vers
Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?
8. vers
Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, fog-e hitet találni a földön?”
9. vers
A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.
10. vers
„Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
11. vers
A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.
12. vers
Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.
13. vers
A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Óh Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.
14. vers
Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni.”
15. vers
A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,
16. vers
de Jézus magához szólította a kisdedeket.” Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
17. vers
Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba.”
18. vers
Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?”
19. vers
„Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.
20. vers
A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”
21. vers
„Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem” – felelte az.
22. vers
Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem.”
23. vers
Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.
24. vers
Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: „Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.
25. vers
Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába.”
26. vers
Erre megkérdezték azok, akik hallották: „Ki menekülhet meg hát akkor?”
27. vers
Jézus ezt felelte: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
28. vers
Megszólalt Péter: – „Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk.”
29. vers
Ő ezt felelte: „Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,
30. vers
hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet.”
31. vers
Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.
32. vers
Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,
33. vers
megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni.”
34. vers
Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.
35. vers
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.
36. vers
Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.
37. vers
Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
38. vers
Erre kiáltani kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
39. vers
Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
40. vers
Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
41. vers
„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” „Uram, hogy megjöjjön a szemem világa” – felelte az,
42. vers
mire Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”
43. vers
És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.
Könyvek
