Az örömhír Lukács szerint
5. fejezet
1. vers
Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult.
2. vers
Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták.
3. vers
Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4. vers
Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: „Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!”
5. vers
„Mester – felelte Simon –, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat.”
6. vers
Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.
7. vers
Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek.
8. vers
Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: „Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok.”
9. vers
A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre,
10. vers
Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. „Ne félj – szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz.”
11. vers
Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt.
12. vers
Történt, hogy mialatt egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: „Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem.”
13. vers
Ő kinyújtotta kezét, megérintette és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” S a poklosság azonnal elhagyta.
14. vers
Aztán megparancsolta neki, hogy senkinek ne szóljon. – „Hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tisztulásodért az ajándékot, ahogy Mózes elrendelte, tanúságtételül nekik.”
15. vers
De csak annál jobban szétment a hír felőle, úgyhogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák, és erőtlenségeikből orvoslást nyerjenek.
16. vers
Ő meg visszavonult a pusztákba és imádkozott.
17. vers
Egyik napon történt, hogy amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek hallgatói között, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes falvaiból jöttek. Az Úrnak hatalma volt vele, hogy gyógyítson.
18. vers
Egyszer csak férfiak egy embert hoztak nyugágyon, aki gutaütött volt, igyekeztek bevinni, és eléje helyezni.
19. vers
Mivel azonban a tömeg miatt nem találták a módját, hogy hogyan vigyék be, felhágtak a háztetőre, s a cserepeken keresztül eresztették alá fekhelyével együtt Jézus elé a középre.
20. vers
Mikor ő hitüket meglátta, így szólt: „Ember, vétkeidet megbocsátották.”
21. vers
Az írástudók és farizeusok fontolgatni kezdték: „Ki ez, hogy káromlásokat szól? Kinek van hatalma vétkeket elengedni, ha nem egyedül Istennek?”
22. vers
Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: „Mit fontolgattok szívetekben?
23. vers
Mi kerül kevesebb fáradtságba: Azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?
24. vers
Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, – így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!”
25. vers
Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment.
26. vers
Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: „Ma hihetetlen dolgot láttunk.”
27. vers
Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: „Kövess engem!”
28. vers
Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt.
29. vers
Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz.
30. vers
A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”
31. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak.
32. vers
Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek.”
33. vers
Azok meg így szóltak hozzá: „János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak.”
34. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van.
35. vers
Jöhetnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak.”
36. vers
Példázatot is mondott nekik arról, hogy: „senki sem told új köpenyből lehasított foltot ócska köpenyhez. S ha mégis megteszi, az újat is széthasítja, s az ócskához mégsem illik az újból vett folt.
37. vers
Új bort sem tölt senki ócska tömlőkbe. S ha mégis, az új bor szétszakítja a tömlőket, maga kiömlik, a tömlők is elvesznek.
38. vers
Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni.
39. vers
Ám senki sem akar újat, ha ót ihatik, mert azt mondja: Jó ízű az ó.”
Könyvek
