Az örömhír Lukács szerint
4. fejezet
1. vers
Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában.
2. vers
Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett.
3. vers
Ekkor a vádló szólott hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.”
4. vers
De Jézus ezt felelte neki: „Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember.”
5. vers
Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.
6. vers
Majd így szólt hozzá: „Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom,
7. vers
Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész.”
8. vers
Megszólalt Jézus: „Meg van írva – mondta neki – Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld.”
9. vers
Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá.
10. vers
Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled,
11. vers
hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat.”
12. vers
Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: „Azt mondják: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
13. vers
Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle.
14. vers
Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.
15. vers
Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.
16. vers
Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson.
17. vers
Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:
18. vers
„Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,
19. vers
hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”
20. vers
Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.
21. vers
Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. – „Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás” – mondta nekik.
22. vers
Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. „Úgy-e hogy a József fia ő?” – szóltak.
23. vers
De ő így szólt hozzájuk: „Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban.”
24. vers
Ám ő így szólott: „Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25. vers
Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,
26. vers
de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.
27. vers
Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán.”
28. vers
Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.
29. vers
Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,
30. vers
de általment közöttük és eltávozott.
31. vers
Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,
32. vers
és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.
33. vers
Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:
34. vers
„Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!”
35. vers
Jézus megdorgálta: „Némulj el és menj ki belőle!” Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
36. vers
Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: „Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek.”
37. vers
Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.
38. vers
Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,
39. vers
mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.
40. vers
Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.
41. vers
Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus.
42. vers
Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük.
43. vers
De ő ezt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek.”
44. vers
S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.
Könyvek
