Az örömhír Lukács szerint
24. fejezet
1. vers
Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.
2. vers
A követ a sírról elhengerítve találták,
3. vers
majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:
4. vers
Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.
5. vers
Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek az élőt a holtak között?
6. vers
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:
7. vers
Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia.”
8. vers
Vissza is emlékeztek szavaira,
9. vers
s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.
10. vers
Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.
11. vers
De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.
12. vers
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
13. vers
Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.
14. vers
Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.
15. vers
Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
16. vers
Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
17. vers
„Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?” – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
18. vers
Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: „Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?”
19. vers
„Ugyan mi?” – kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: „Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,
20. vers
hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,
21. vers
pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.
22. vers
Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,
23. vers
és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
24. vers
Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták.”
25. vers
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.
26. vers
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?”
27. vers
Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
28. vers
Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
29. vers
De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon.
30. vers
Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.
31. vers
Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
32. vers
Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”
33. vers
Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
34. vers
Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
35. vers
Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36. vers
Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
37. vers
Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
38. vers
Ő azonban megszólította őket: „Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
39. vers
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
40. vers
mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”
41. vers
Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: „Van-e itt valami ennivalótok?”
42. vers
Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.
43. vers
Megfogta, és a szemük láttára megette.
44. vers
Azután így szólt hozzájuk: „Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak.”
45. vers
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.
46. vers
Azt is mondta nekik: „Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
47. vers
és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.
49. vers
Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket.”
50. vers
Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.
51. vers
Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.
52. vers
Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,
53. vers
és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.
Könyvek
