Az örömhír Lukács szerint

3. fejezet

Fejezetek:

Tibériusz Cézár kormányzásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea kormányzója, Heródes meg Galileának negyedes fejedelme, s ennek testvére Fülöp, Itureának és Trakónitisz tartománynak negyede; fejedelme, Lüzániász Abiléné negyedes fejedelme.

2. vers

akkor Annás és Kajafás főpapok idejében: a pusztában az Úr szava szólott Zakariás fiához, Jánoshoz.

3. vers

János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására,

4. vers

amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: „Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit!

5. vers

Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá,

6. vers

és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát.”

7. vers

Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: „Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?

8. vers

Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket.

9. vers

A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem.”

10. vers

„Mit tegyünk hát?” – kérdezgette erre tőle a sokaság,

11. vers

és ő ezt felelte nékik: „Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék.”

12. vers

Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: „Tanító, mit tegyünk?”

13. vers

János ezt mondta nékik: „Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van.”

14. vers

A katonák is megkérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” – „Senkinek fenyegetésére ne legyetek – mondta nekik. Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”

15. vers

Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,

16. vers

megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: „Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni.

17. vers

Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát.”

18. vers

Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.

19. vers

Megfeddette Heródes negyedes fejedelmet, testvérének felesége, Heródiás miatt, s mindama rossz miatt, melyeket Heródes tett.

20. vers

Mindezeket Heródes még azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe záratta.

21. vers

Amikor az egész nép bemerítkezett, s bemerítkezett Jézus is, történt, hogy mialatt imádkozott, megnyílt az ég,

22. vers

és a Szent Szellem galamb alakjában testileg rája szállott. Szózat is támadt az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, elnyerted tetszésemet.”