Az örömhír Lukács szerint
22. fejezet
1. vers
Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.
2. vers
A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.
3. vers
A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.
4. vers
Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.
5. vers
Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
6. vers
Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.
7. vers
Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt,
8. vers
Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: „Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg.”
9. vers
„Hol akarod, hogy elkészítsük?” – kérdezték tőle.
10. vers
Ezt felelte: „Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy.
11. vers
Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?
12. vers
Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el.”
13. vers
Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.
14. vers
Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.
15. vers
Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.
16. vers
Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.”
17. vers
Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.
18. vers
Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő.”
19. vers
Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül.”
20. vers
Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.
21. vers
Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.
22. vers
Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”
23. vers
Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.
24. vers
Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.
25. vers
Jézus ezt mondta nekik: „A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat.
26. vers
Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.
27. vers
Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál.
28. vers
Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.
29. vers
Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,
30. vers
hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.
31. vers
Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32. vers
Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
33. vers
„Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
34. vers
De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
35. vers
Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
36. vers
„Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
37. vers
Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
38. vers
„Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
39. vers
Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
40. vers
Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
41. vers
Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
42. vers
„Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”
43. vers
Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
44. vers
Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
45. vers
Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
46. vers
„Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
47. vers
Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
48. vers
Jézus azonban rászólt: „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”
49. vers
Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: „Uram, vágjunk-e karddal?”
50. vers
Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.
51. vers
Ekkor megszólalt Jézus: „Hagyjátok itt abba!” Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
52. vers
Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
53. vers
Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”
54. vers
Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
55. vers
Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
56. vers
De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”
57. vers
Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”
58. vers
Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”
59. vers
Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”
60. vers
De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61. vers
Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”
62. vers
Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
63. vers
Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,
64. vers
majd letakarták és kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg.”
65. vers
Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
66. vers
Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.
67. vers
Megkérdezték: „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?” „Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.
68. vers
Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
69. vers
Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől.”
70. vers
„Hát te vagy az Isten Fia?” – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: „Ti mondjátok, hogy az vagyok.”
71. vers
Ekkor így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából.”
Könyvek
