capitolul 22
Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.
A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.
A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.
Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.
Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.
Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt,
Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: „Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg.”
„Hol akarod, hogy elkészítsük?” – kérdezték tőle.
Ezt felelte: „Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy.
Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?
Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el.”
Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.
Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.
Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.”
Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.
Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő.”
Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül.”
Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.
Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.
Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”
Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.
Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.
Jézus ezt mondta nekik: „A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat.
Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.
Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál.
Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.
Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,
hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.
Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
„Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
„Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
„Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
„Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”
Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
„Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
Jézus azonban rászólt: „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”
Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: „Uram, vágjunk-e karddal?”
Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.
Ekkor megszólalt Jézus: „Hagyjátok itt abba!” Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”
Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”
Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”
Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”
Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”
De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”
Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,
majd letakarták és kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg.”
Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.
Megkérdezték: „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?” „Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.
Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől.”
„Hát te vagy az Isten Fia?” – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: „Ti mondjátok, hogy az vagyok.”
Ekkor így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly