capitolul 23
Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz.
Ott vádolni kezdték: „Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király.
Pilátus megkérdezte őt: „Te a zsidók királya vagy?” – „Te mondod.” – felelte neki.
Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: „Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra.”
De azok annál inkább erősítették: „Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig.”
Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,
és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.
Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.
Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt.
Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.
Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.
Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,
és beszédet intézett hozzájuk: „Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.
Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.
Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt.”
Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.
Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: „Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk.”
Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.
Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,
de azok így kiáltoztak rá: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”
Harmadszor is szólott hozzájuk: „De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom.”
Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.
Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:
Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.
Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt.
Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.
Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.
Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?”
Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.
Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
„Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.
A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott.”
Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki
és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.”
Felirat is volt felette: „Ő a zsidók királya.”
A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: „Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”
De megszólalt a másik, és korholta őt: „Nem féled az Istent? – mondotta neki –, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?
Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett.”
Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban.”
Jézus ezt felelte rá: „Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.
Majd középen kettéhasadt a templom függönye.
Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: „Atyám a te kezedbe teszem le szellememet.” S amikor ezt mondta kilehelte szellemét.
Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”
A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg.
Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.
Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,
ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,
elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.
Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.
Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.
Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,
majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly