capitolul 4
Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában.
Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett.
Ekkor a vádló szólott hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.”
De Jézus ezt felelte neki: „Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember.”
Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.
Majd így szólt hozzá: „Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom,
Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész.”
Megszólalt Jézus: „Meg van írva – mondta neki – Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld.”
Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá.
Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled,
hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat.”
Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: „Azt mondják: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle.
Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.
Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.
Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson.
Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:
„Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,
hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”
Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.
Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. – „Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás” – mondta nekik.
Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. „Úgy-e hogy a József fia ő?” – szóltak.
De ő így szólt hozzájuk: „Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban.”
Ám ő így szólott: „Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,
de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.
Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán.”
Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.
Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,
de általment közöttük és eltávozott.
Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,
és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.
Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:
„Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!”
Jézus megdorgálta: „Némulj el és menj ki belőle!” Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: „Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek.”
Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.
Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,
mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.
Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.
Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus.
Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük.
De ő ezt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek.”
S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly