Az örömhír Lukács szerint

capítulo 23


Capítulos:


verso 1

Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz.


verso 2

Ott vádolni kezdték: „Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király.


verso 3

Pilátus megkérdezte őt: „Te a zsidók királya vagy?” – „Te mondod.” – felelte neki.


verso 4

Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: „Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra.”


verso 5

De azok annál inkább erősítették: „Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig.”


verso 6

Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,


verso 7

és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.


verso 8

Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.


verso 9

Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.


verso 10

Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt.


verso 11

Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.


verso 12

Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.


verso 13

Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,


verso 14

és beszédet intézett hozzájuk: „Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.


verso 15

Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.


verso 16

Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt.”


verso 17

Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.


verso 18

Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: „Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk.”


verso 19

Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.


verso 20

Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,


verso 21

de azok így kiáltoztak rá: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”


verso 22

Harmadszor is szólott hozzájuk: „De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom.”


verso 23

Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.


verso 24

Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:


verso 25

Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.


verso 26

Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.


verso 27

A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt.


verso 28

Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.


verso 29

Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.


verso 30

Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.


verso 31

Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?”


verso 32

Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.


verso 33

Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.


verso 34

„Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.


verso 35

A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott.”


verso 36

Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki


verso 37

és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.”


verso 38

Felirat is volt felette: „Ő a zsidók királya.”


verso 39

A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: „Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”


verso 40

De megszólalt a másik, és korholta őt: „Nem féled az Istent? – mondotta neki –, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?


verso 41

Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett.”


verso 42

Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban.”


verso 43

Jézus ezt felelte rá: „Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”


verso 44

Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.


verso 45

Majd középen kettéhasadt a templom függönye.


verso 46

Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: „Atyám a te kezedbe teszem le szellememet.” S amikor ezt mondta kilehelte szellemét.


verso 47

Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”


verso 48

A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg.


verso 49

Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.


verso 50

Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,


verso 51

ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,


verso 52

elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.


verso 53

Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.


verso 54

Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.


verso 55

Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,


verso 56

majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő.

Capítulos:


Libros