Az örömhír Lukács szerint
capítulo 2
verso 1
Azokban a napokban történt, hogy a felséges Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze.
verso 2
Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt.
verso 3
Az összeírás végett mindenki úton volt, ki-ki a saját városa felé.
verso 4
Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott,
verso 5
ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt.
verso 6
Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.
verso 7
Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.
verso 8
Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.
verso 9
Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,
verso 10
de az angyal ezt mondta nékik: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz:
verso 11
Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr.
verso 12
Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.”
verso 13
Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent:
verso 14
„A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!”
verso 15
Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: „Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk.”
verso 16
Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is.
verso 17
Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak.
verso 18
Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik.
verso 19
Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.
verso 20
A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.
verso 21
Mikor pedig betelt a nyolc nap ahhoz, hogy körülmetéljék őt, Jézus névvel nevezték el, melyet az angyal említett meg, még mielőtt Mária méhébe fogadta volna őt.
verso 22
Amikor aztán a Mózes törvénye szerint elteltek tisztulásuknak napjai, fölvitték őt Jeruzsálembe, hogy az Úr elé állítsák,
verso 23
aszerint, ahogy az Úr törvényében írva van, hogy minden férfi-magzatot, ki anyja méhét megnyitja, az Úr szenteltjének kell nevezni.
verso 24
Fölvitték, hogy az Úr törvényében megírottak szerint megadják az áldozatot, egy pár gerlét, vagy két galambfiókát.
verso 25
Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta.
verso 26
Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét.
verso 27
Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte,
verso 28
ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt:
verso 29
„Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel,
verso 30
mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat,
verso 31
melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél
verso 32
világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél.”
verso 33
A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon őfelőle mondott.
verso 34
Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: „Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izráelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani.
verso 35
Sőt néked magadnak is kard járja át majd lelkedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel.”
verso 36
Anna is prófétafő volt, az Ászer törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt férjével,
verso 37
és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről.
verso 38
Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták.
verso 39
Mikor aztán mindent elvégeztek, amivel a törvény szerint tartoztak, Galileába tértek vissza, városukba, Názáretbe.
verso 40
A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely őt megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta.
verso 41
Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről-évre följártak Jeruzsálembe.
verso 42
Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.
verso 43
Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
verso 44
Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.
verso 45
Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.
verso 46
Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
verso 47
Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.
verso 48
Mikor szülei meglátták, megrettentek. „Gyermekem – szólította meg az anyja –, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk.”
verso 49
„Miért van, hogy kerestetek engem? – kérdezte tőlük Jézus. – Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?”
verso 50
Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.
verso 51
De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.
verso 52
Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.
Libros
