Az örömhír Lukács szerint
capítulo 22
verso 1
Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.
verso 2
A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.
verso 3
A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.
verso 4
Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.
verso 5
Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
verso 6
Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.
verso 7
Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt,
verso 8
Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: „Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg.”
verso 9
„Hol akarod, hogy elkészítsük?” – kérdezték tőle.
verso 10
Ezt felelte: „Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy.
verso 11
Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?
verso 12
Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el.”
verso 13
Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.
verso 14
Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.
verso 15
Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.
verso 16
Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.”
verso 17
Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.
verso 18
Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő.”
verso 19
Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül.”
verso 20
Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.
verso 21
Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.
verso 22
Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”
verso 23
Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.
verso 24
Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.
verso 25
Jézus ezt mondta nekik: „A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat.
verso 26
Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.
verso 27
Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál.
verso 28
Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.
verso 29
Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,
verso 30
hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.
verso 31
Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
verso 32
Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
verso 33
„Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
verso 34
De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
verso 35
Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
verso 36
„Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
verso 37
Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
verso 38
„Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
verso 39
Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
verso 40
Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
verso 41
Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
verso 42
„Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”
verso 43
Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
verso 44
Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
verso 45
Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
verso 46
„Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
verso 47
Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
verso 48
Jézus azonban rászólt: „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”
verso 49
Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: „Uram, vágjunk-e karddal?”
verso 50
Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.
verso 51
Ekkor megszólalt Jézus: „Hagyjátok itt abba!” Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
verso 52
Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
verso 53
Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”
verso 54
Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
verso 55
Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
verso 56
De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”
verso 57
Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”
verso 58
Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”
verso 59
Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”
verso 60
De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
verso 61
Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”
verso 62
Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
verso 63
Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,
verso 64
majd letakarták és kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg.”
verso 65
Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
verso 66
Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.
verso 67
Megkérdezték: „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?” „Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.
verso 68
Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
verso 69
Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől.”
verso 70
„Hát te vagy az Isten Fia?” – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: „Ti mondjátok, hogy az vagyok.”
verso 71
Ekkor így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából.”
Libros
