Az örömhír Lukács szerint

17. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Tanítványainak meg ezt mondta: „Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.


2. vers

Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.


3. vers

Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.


4. vers

Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki.”


5. vers

„Növeld hitünket” – szóltak az apostolok az Úrnak.


6. vers

Az Úr azonban ezt felelte: „Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.


7. vers

Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz.


8. vers

Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.


9. vers

Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?


10. vers

Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni.”


11. vers

Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el,


12. vers

egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak


13. vers

és emelt hangon kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”


14. vers

Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.


15. vers

Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,


16. vers

s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt.


17. vers

„Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence?


18. vers

Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?”


19. vers

Azután azt mondta neki: „Kelj fel, eredj el! A hited megmentett.”


20. vers

Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, ily szóval felelt nekik: „Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,


21. vers

nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van.”


22. vers

Majd tanítványaihoz szólott: „Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.


23. vers

Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.


24. vers

Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.


25. vers

Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.


26. vers

Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.


27. vers

Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.


28. vers

Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,


29. vers

de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.


30. vers

Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.


31. vers

Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.


32. vers

Emlékezzetek Lót feleségére.


33. vers

Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.


34. vers

Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,


35. vers

két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.


36. vers

Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


37. vers

Ekkor megszólaltak: „Hol lesz ez Uram?” és ő ezt felelte nekik: „Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.”

Fejezetek:


Könyvek