Az örömhír Lukács szerint
6. fejezet
1. vers
Történt, hogy szombaton vetéseken mentek keresztül. Tanítványai kalászokat tépdestek, a kezükkel kidörzsölték, és úgy ették.
2. vers
Néhány farizeus megkérdezte: „Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?”
3. vers
Jézus így felelt nekik: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett a vele levőkkel együtt?
4. vers
Hogyan ment be az Isten házába, s hogy vette el és ette meg az odaszánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök? Sőt még a vele levőknek is adott.”
5. vers
Aztán azt mondta nekik: „Az embernek Fia ura a szombatnak.”
6. vers
Történt, hogy egy másik szombaton zsinagógába ment be és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja száradt volt.
7. vers
Az írástudók és farizeusok meg szemmel tartották őt, hogy szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene.
8. vers
Ő azonban ismerte fontolgatásaikat, így szólt tehát a száradt kezű embernek: „Kelj fel, állj a középre!” Az felkelt és kiállott.
9. vers
Most Jézus megszólította őket: „Megkérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót vagy gonoszt tenni, lelket megmenteni vagy elveszteni?”
10. vers
S miután mindnyájukon körültekintett, így szólt a beteghez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és helyreállt a karja.
11. vers
Azok meg értelmetlenséggel teltek meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tehetnének Jézussal.
12. vers
Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, s az éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.
13. vers
Amikor nappal lett, magához hívta tanítványait, és kiválogatott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett:
14. vers
Simont, akit Péternek is nevezett, annak testvérét, Andrást, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
15. vers
Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Simont, akit vakbuzgónak is neveztek,
16. vers
Jakab Júdását, és Júdást, a kariótit, aki árulóvá lett.
17. vers
Azután lement, s megállott velük egy sík helyen. Tanítványainak nagy tömege volt jelen, valamint egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengerparti vidékről Tíruszból és Szidonból a népnek nagy sokasága,
18. vers
kik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és hogy betegségeikből meggyógyuljanak. Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, rendre meggyógyultak.
19. vers
Az egész tömeg azon volt, hogy megérinthesse, mert hatalom áradt ki belőle, s mindenkit meggyógyított.
20. vers
Aztán tanítványaira emelte szemét, és így szólt: „Boldogok a szegények, mert övék az Isten királysága.
21. vers
Boldogok kik most éheznek, mert ki fogják őket elégíteni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22. vers
Boldogok vagytok, ha az emberek gyűlölnek titeket, ha kirekesztenek titeket, ha szidnak s neveteket, mint valami rosszat, kivetik az embernek Fiáért.
23. vers
Örüljetek azon a napon, repessetek, mert nagy a béretek a mennyben. Hiszen ugyanígy cselekedtek a prófétákkal atyáitok.
24. vers
Ellenben jaj nektek, gazdagoknak, mert oda van vigasztalásotok.
25. vers
Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok.
26. vers
Jaj nektek, ha minden ember szépet mond felőletek, mert ugyanígy cselekedtek atyáitok a hamis prófétákkal.
27. vers
Ám azt mondom nektek, akik hallgattok engem: Szeressétek ellenségeiteket, nemesen cselekedjetek azokkal, akik gyűlölnek titeket,
28. vers
áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.
29. vers
Annak, aki arcul üt, nyújtsd a másik arcodat is, és attól, aki köpenyedet elveszi, ne tagadd meg köntösödet sem.
30. vers
Adj mindenkinek, aki kér tőled, és ha valaki elveszi, ami a tied, ne követeld tőle vissza.
31. vers
Úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy azok veletek tegyenek.
32. vers
Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda kegyelem van bennetek? A vétkezők is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33. vers
Ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda kegyelem lakik bennetek? A vétkezők is ugyanazt teszik.
34. vers
Ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy megkaphatjátok, mit ér a nálatok lévő kegyelem? A vétkezők is kölcsön adnak a vétkezőknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35. vers
Többet tegyetek! Ellenségeiteket szeressétek! Úgy tegyetek jót, úgy kölcsönözzetek, hogy vissza semmit se várjatok. Akkor sok lesz a béretek és a Magasságos fiainak fognak titeket nevezni, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a rosszakhoz is.
36. vers
Irgalmasok legyetek, mint Atyátok irgalmas.
37. vers
– És ne ítéljetek, és akkor nem ítélnek meg titeket sem. Ne kárhoztassatok, akkor nem érhet titeket sem kárhoztatás. Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek.
38. vers
Adjatok, s nektek is adni fognak, igaz mértékkel, megnyomottan, megrázottan túlöntik majd az öletekbe. Mert amely mértékkel ti mértek, nektek is azzal mérnek vissza.”
39. vers
Példázatot is mondott nekik: „Vajon képes-e vak vakot vezetni? Nem esnek-é mindketten verembe?
40. vers
A tanítvány nincs a tanító felett. Mindenki olyan lesz, mikor helyreigazítják, mint a tanítója.
41. vers
Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A gerendát meg, mely a magad szemében van, nem veszed észre?
42. vers
Hogy mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vessem ki a szálkát, mely a szemedben van, mikor a saját szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató! Vesd ki először a szemedben levő gerendát, azután láss hozzá, hogy testvéred szemében levő szálkát kivesd.
43. vers
Mert nincsen nemes fa, mely romlott gyümölcsöt teremne, meg romlott fa sincsen, mely nemes gyümölcsöt teremne.
44. vers
Hiszen minden egyes fát a maga gyümölcséről lehet felismerni. Mert a tövisről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról szőlőfürtöket.
45. vers
A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, és a rossz a rosszból hozza elő a rosszat. Mert a száj azt beszéli, amitől túlárad a szív.
46. vers
Miért hívtok így engem: Uram, Uram! Ha nem teszitek meg, amit mondok?
47. vers
Megmondom nektek, kihez hasonlít minden olyan ember, aki hallja tőlem a beszédeket, és megteszi őket.
48. vers
Olyan emberhez hasonló, aki házat épít, aki ásni kezdett, mélyre hatolt, és az alapot a sziklára vetette. Áradás jött, és az ár nekiütközött annak a háznak, de nem volt rá ereje, hogy megingassa, mert jól épült az.
49. vers
Aki meghallotta, de nem tette meg, hasonló olyan emberhez, aki alap nélkül a földre építette házát. Annak is nekiütközött az ár, de az azonnal összeomlott és a háznak romlása nagy lett.”
Könyvek
