A zsoltárok
50. zsoltár
1. vers
Zenekísérettel, Dávidtól.
Isten, a Jahve Isten szól; napkeltétől napnyugtáig hívja a földet.
2. vers
Sionból előragyog Isten, a szépség teljessége,
3. vers
Istenünk jön, hogy néma ne maradjon; emésztő tűz van előtte; körülötte vihar kitörőben.
4. vers
Szólítja az eget onnan felülről, s a földet, hogy népét megítélje.
5. vers
„Gyűjtsétek hozzám kegyeseimet, kik véres áldozat fölött kötöttek velem szövetséget!”
6. vers
Ekkor az egek igazságosságát hirdették, hisz Isten bíró! (Hangosabban!)
7. vers
Hallgass, én népem, hadd szóljak, oh Izráel; hadd tegyek tanúságot ellened! Isten, a te Istened vagyok én!
8. vers
Véres áldozataidról meg nem feledkezem, és égő áldozataid szüntelen előttem vannak!
9. vers
Házadból nem fogadok el bikát, sem karámaidból bakokat!
10. vers
Hisz enyém az erdő minden vadja s ezrével a hegyek barmai!
11. vers
Ismerem a hegyek minden madarát, s nálam van, ami mezőimen nyüzsög.
12. vers
Ha megéhezném, nem mondanám meg neked, mert enyém a földkerekség, s az, ami megtölti!
13. vers
Vajon eszem én erős bikák húsát, s iszom-e bakok vérét?
14. vers
Hálával áldozzál Istennek, és fogadásokat fizess meg a Magasságosnak!
15. vers
Szólíts a nyomorúság napján: én megmentelek, te meg dicsőítesz engem!
16. vers
Az elvetemülthöz így szól Isten: mi van veled, hogy törvényeimet sorolod el, s szájadba veszed szövetségemet?!
17. vers
Pedig gyűlölsz fenyítéket, és hátad mögé szórod igéimet!
18. vers
Ha tolvajt látsz, vele futsz, és a paráznákkal együtt van részed!
19. vers
Szájadat szabadjára engeded a gonoszban, és nyelved csalásba bogozódik.
20. vers
Ülsz és testvéred ellen beszélsz, anyád fiát gyalázod.
21. vers
Ilyesmit cselekedtél és én néma voltam! Úgy véled, hogy én egészen hozzád hasonló vagyok?!
22. vers
Értsétek meg hát ezt ti, kik elfeledkeztek Istenről, még széjjeltéplek titeket, és nem lesz szabadító!
23. vers
Aki hálával áldozik, az tisztel engemet, s aki útjára ügyel, azzal megláttatom Isten szabadítását.
Könyvek
