A zsoltárok
78. zsoltár
1. vers
Tanító költemény Ászáftól.
Népem, hallgasd meg tanításomat; nyújtsd füledet szájam mondásaira!
2. vers
Szájamat példázatra nyitom; ősidőktől fogva rejtett titkokat bugyogtatok elő.
3. vers
Amit hallottunk, amit tudattak velünk, amit atyáink elbeszéltek nékünk:
4. vers
azt nem titkoljuk el fiaiktól; a késő nemzedéknek Jahve dicséreteit beszéljük, erejét és csodatetteit, melyeket tett.
5. vers
Bizonyságot állított fel Jákóbban és tanítását helyezte Izráelbe, melyet parancsként adott atyáinknak, hogy azok megtanítsák fiaiknak;
6. vers
hogy megtudja a következő nemzedék, a fiak, akik születni fognak, hogy ezek fölkeljenek és tovább beszéljék fiaiknak,
7. vers
hogy azok bizalmukat Istenbe vessék s el ne feledjék Isten tetteit és hogy parancsait megfigyeljék;
8. vers
hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik, ellenszegülő és dacos nemzedék, mely szívét nem szilárdítja meg és melynek szelleme nem hű Istenhez.
9. vers
Efraim fiai, íjjal felszereltek és íjat emelők, hátukat fordították a harcnak napján;
10. vers
nem őrizték meg Isten szövetségét s vonakodtak tanításában járni;
11. vers
elfelejtették tetteit és csodáit, melyeket láttatott velök.
12. vers
Egyiptom földén, Cóán mezején csodálatosan cselekedett atyáik előtt.
13. vers
Meghasította a tengert s általvitte őket; a vizet falként állította fel.
14. vers
Felhővel vezette őket nappal s minden éjjel tűznek fényével.
15. vers
Sziklákat hasított meg a pusztában s nagy vízárral itatta meg őket.
16. vers
Patakokat hozott elő a sziklából s folyamokként folyatta alá a vizet.
17. vers
Mégis tovább vétkeztek Ellene azzal, hogy a sivatagban a Magasságosnak ellene szegültek.
18. vers
Szívükben megkísértették Istent azzal, hogy ennivalót kértek a lelküknek;
19. vers
Isten ellen beszéltek, azt mondták: Vajon képes-e Isten asztalt teríteni a pusztában?!
20. vers
Bár megütötte a sziklát, úgyhogy víz folyott és patakok ömlöttek: de vajon képes-e kenyeret adni? vajon szerez-é húst népének?
21. vers
Ezért, amikor meghallotta, haragos lett Jahve s tüzet gyújtott Jákob ellen, haragja is fölkelt Izráel ellen,
22. vers
mivelhogy nem hittek Istenben és nem bíztak szabadításában.
23. vers
Aztán parancsolt ott fenn a felhőknek, megnyitotta az égnek ajtaját
24. vers
s esőként hullatta rájuk a mannát, hogy egyenek: mennyei gabonát adott nekik,
25. vers
az erős angyalok kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik a jóllakásig.
26. vers
Fölkeltette az égen a keleti szelet, erejével előkergette a déli szelet
27. vers
s mint hamut, húsesőt hullatott rájuk, szárnyas madárt, mint a tenger fövenyét;
28. vers
lakásaik körül, táborukon belül hullatta;
29. vers
azok ettek és nagyon jóllaktak; kívánságukat kielégítette:
30. vers
Még el sem hagyta őket a kívánság; még szájukban volt az étel,
31. vers
mikor Isten haragja kitört ellenük s gyilkolt kövérjeik között, levágta Izráel ifjait.
32. vers
Mind ennek dacára tovább vétkeztek és nem hittek csodáiban.
33. vers
Azért délibábban véget vetett napjaiknak és hirtelen felriadásban éveiknek.
34. vers
Ha ölte őket, akkor keresték Őt, akkor kutattak Isten után;
35. vers
akkor megemlékeztek arról, hogy Isten az ő kősziklájuk és a magasságos Isten kiváltotta őket.
36. vers
Ők pedig szóval tartották Őt szájukkal s nyelvükkel hazudtak Neki;
37. vers
szívök nem volt szilárdan Vele és szövetségéhez nem voltak hívek!
38. vers
Ő azonban irgalmas volt, elfedezte a bűnt, nem pusztított, hanem gyakran visszafojtotta haragját és nem lobbantotta fel haragja egész tüzét; ellenkezőleg,
39. vers
megemlékezett arról, hogy csak hús ők, szellemük elmegy s nem tér vissza többé.
40. vers
Hányszor ellenálltak Neki a pusztában! Hányszor megkeserítették a sivatagban!
41. vers
Mindig újra megkísértették Istent s megbántották Izráel Szentjét.
42. vers
Nem emlékeztek hatalmas Kezére arra a napra, amelyen megváltotta őket a szorongatótól;
43. vers
amikor Egyiptomban elhelyezte jeleit és Cóán mezején szörnyőségeit;
44. vers
amikor folyamágait vérré változtatta úgyhogy vízereikből nem ihattak.
45. vers
Bögölyöket küldött rájok, melyek ették őket, továbbá békákat, melyek megrontották őket.
45. vers
A sáskának adta termésüket, a vándorsáskának munkájukat.
47. vers
Jégesővel verte el szőlőiket, hulló jegekkel fügefáikat.
48. vers
Odadobta marháikat a jégesőnek, nyájaikat a tűznek.
49. vers
Haragjának hevét küldte rájok, haragkitörést, mérget, szorongatást, gonosz angyalok hadát.
50. vers
Utat készített haragjának, lelküket nem tartotta vissza a haláltól, lelküket a dögvésznek rekesztette ki.
51. vers
Aztán minden elsőszülöttet megvert Egyiptomban, Chám sátoraiban az erő zsengéjét.
52. vers
Majd nyájként útnak indította népét; úgy hajtotta őket a pusztában, mint egy falkát.
53. vers
Bizton vezette őket s nem kellett félniök; ellenségeiket elnyelte a tenger.
54. vers
Bevitte őket szentséges területére, a helyhez, melyet jobbja szerzett.
55. vers
Nemzeteket űzött ki előlük, mérő kötéllel kimért örökséget sorsolt ki közöttük s Izráel törzseit sátoraikban letelepítette.
56. vers
De ők megkísértették a magosságos Istent s Ellene szegültek, bizonyságait meg nem őrizték;
57. vers
meghátráltak, hűtlenekké lettek, megváltoztak, mint (egy csalárd ív;) szivárvány csaló íve;
58. vers
magaslataikkal bosszantották őt; bálványszobraikkal tették féltékennyé.
59. vers
Isten meghallotta, megharagudott s Izráelt nagyon megutálta;
60. vers
silói lakhelyét elvetette, azt a sátort, amelynek emberek közt szerzett lakozást;
61. vers
(hatalmának ládáját) hatalmát fogságba engedte jutni, ékességét a szorongató kezére;
62. vers
népét a kardnak szolgáltatta ki, örökségére megharagudott; ifjait tűz emésztette el, szüzeinek nem zengett a dal;
64. vers
papjai kardtól estek el s özvegyei meg nem siratták.
65. vers
Ekkor felébredt az Úr, mintha aludt volna, mint hős, akit bor nyomott el;
66. vers
hátravetette ellenségeit, örök szégyent borított rájok,
67. vers
megutálta József sátorát s nem választotta Efraim törzsét,
68. vers
hanem Juda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeretett.
69. vers
Szentélyét a magas hegyekhez hasonlóvá építette s a földhöz hasonlóvá, melyeket (örökre megalapozott) örökösre alapított.
70. vers
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot s előhozta őt a juhok karámjából.
71. vers
Szopós bárányoktól vitte el, hogy népét, Jákóbot legeltesse, örökségét, Izráelt.
72. vers
S ő szíve teljességével legeltette őket; értelmes kézzel vezette őket.
Könyvek
