A zsoltárok
66. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, zenekísérettel; ének.
Örömkiáltást hallass Istennek, egész föld!
2. vers
Énekeljétek neve dicsőségét! Magasztálásába öntsetek dicsőséget!
3. vers
Mondjátok Istennek: mily félelmetesek munkáid! Nagy erőd miatt hízelegve hazudnak neked ellenségeid.
4. vers
Az egész föld hajlong és énekel neked, nevedet éneklik! (Hangosabban!)
5. vers
Jertek, lássátok Isten munkáit: félelmetesen fejti ki erejét az emberek fiain!
6. vers
A tengert szárazfölddé fordította át; lábbal keltek át a folyón; ott örvendeztünk benne!
7. vers
Erejével örökké uralkodik; szeme a nemzeteket fürkészi: dacolva föl ne emelkedjenek! (Hangosabban!)
8. vers
Népek, áldjátok Istenünket! Hangosan dícsérjétek őt!
9. vers
Ő helyezte el lelkünket az életben, s lábunkat nem engedte megingani.
10. vers
Hiszen próba alá vetettél bennünket, oh Isten; megtisztítottál, mint ahogy az ezüstöt tisztítják.
11. vers
Hálóba vezettél bennünket; akadályozó terhet akasztottál csípőnkre.
12. vers
A gyenge embert lovagoltattad fejünkön; bementünk tűzbe, vízbe; de aztán kivittél bennünket a megelégedésbe!
13. vers
Hadd menjek be házadba, hogy égő áldozatokkal fizessem meg fogadásaimat,
14. vers
melyekre felnyílt egyszer ajkam, s melyeket szorultságomban szájam mondott ki.
15. vers
A kövérjéből viszek neked égő áldozatokat, kosok jó illatával együtt, marhákat készítek bakokkal. (Hangosabban!)
16. vers
Ti mind, akik Istent félitek, jertek, halljátok, hadd beszéljem el, amit lelkemmel tett!
17. vers
Hozzá kiáltottam a szájammal, s magasztalás volt nyelvemen.
18. vers
Ha szívemben semmirekellőséget láttam volna, nem hallgatott volna meg Uram!
19. vers
Isten mégis meghallgatott, és ráfigyelt könyörgő szómra.
20. vers
Áldott az Isten, aki nem taszította el könyörgésemet, nem vette el kegyelmét, hogy ne legyen velem!
Könyvek
