A zsoltárok
Salmo 66
verso 1
A karvezetőnek, zenekísérettel; ének.
Örömkiáltást hallass Istennek, egész föld!
verso 2
Énekeljétek neve dicsőségét! Magasztálásába öntsetek dicsőséget!
verso 3
Mondjátok Istennek: mily félelmetesek munkáid! Nagy erőd miatt hízelegve hazudnak neked ellenségeid.
verso 4
Az egész föld hajlong és énekel neked, nevedet éneklik! (Hangosabban!)
verso 5
Jertek, lássátok Isten munkáit: félelmetesen fejti ki erejét az emberek fiain!
verso 6
A tengert szárazfölddé fordította át; lábbal keltek át a folyón; ott örvendeztünk benne!
verso 7
Erejével örökké uralkodik; szeme a nemzeteket fürkészi: dacolva föl ne emelkedjenek! (Hangosabban!)
verso 8
Népek, áldjátok Istenünket! Hangosan dícsérjétek őt!
verso 9
Ő helyezte el lelkünket az életben, s lábunkat nem engedte megingani.
verso 10
Hiszen próba alá vetettél bennünket, oh Isten; megtisztítottál, mint ahogy az ezüstöt tisztítják.
verso 11
Hálóba vezettél bennünket; akadályozó terhet akasztottál csípőnkre.
verso 12
A gyenge embert lovagoltattad fejünkön; bementünk tűzbe, vízbe; de aztán kivittél bennünket a megelégedésbe!
verso 13
Hadd menjek be házadba, hogy égő áldozatokkal fizessem meg fogadásaimat,
verso 14
melyekre felnyílt egyszer ajkam, s melyeket szorultságomban szájam mondott ki.
verso 15
A kövérjéből viszek neked égő áldozatokat, kosok jó illatával együtt, marhákat készítek bakokkal. (Hangosabban!)
verso 16
Ti mind, akik Istent félitek, jertek, halljátok, hadd beszéljem el, amit lelkemmel tett!
verso 17
Hozzá kiáltottam a szájammal, s magasztalás volt nyelvemen.
verso 18
Ha szívemben semmirekellőséget láttam volna, nem hallgatott volna meg Uram!
verso 19
Isten mégis meghallgatott, és ráfigyelt könyörgő szómra.
verso 20
Áldott az Isten, aki nem taszította el könyörgésemet, nem vette el kegyelmét, hogy ne legyen velem!
Libros
