A zsoltárok
Salmo 42
Második könyv
verso 1
A karvezetőnek, tanító költemény, Kórá fiainak.
verso 2
Mint ahogy a szarvas epedve vágyik a vizes folyamágyhoz, úgy lelkem epedve vágyik hozzád, Isten!
verso 3
Lelkem Istenre szomjazik, az élő Istenre. Mikor jutok el arra, hogy meglássam Isten arcát?!
verso 4
Nappal és éjjel a könnyhullatás lett a kenyerem, miközben minden nap azt kérdik tőlem: Hol van Istened?!
verso 5
Emlékezem – miközben kiöntöm magamban lelkemet – hogy jártam sűrű tömegben, hogy vezettem őket ünneplő tömegben ujjongó s hálaadó szóval Isten házához.
verso 6
Mért vagy lesújtva lelkem? Mért nyögsz magadban? Várj Istenre! Hisz még magasztalni fogom Őt és szabadító orcáját!
verso 7
Istenem! Lelkem lesújtva bennem! Ezért emlékezem meg rólad a Jordán földjéről, a Hermónról, a jelentéktelen hegyről.
verso 8
Víztömegeid szavával mélység a mélységnek kiált; de összes hullámcsapásaid és habjaid én rajtam mentek át!
verso 9
Nappal Jahve kegyelmét rendeli mellém; az éjszakában a róla szóló dal van velem: a nekem életet adó Istenhez küldött imádság.
verso 10
Azt kérdezem kősziklám Istenétől: Miért feledkeztél meg rólam? Miért járok az ellenség szorongatása miatt gyászban?
verso 11
Mintha csontjaimat őrölnék, úgy hat rám szorongatóim gyalázása, kik napról napra ezt kérdezik tőlem: Hol van Istened?
verso 12
Mért vagy lesújtva lelkem? Mért nyögsz magadban? Várj Istenre! Hisz még magasztalni fogom Őt, szabadító orcáját, az én Istenemet!
Libros
