A zsoltárok
Salmo 49
verso 1
A karvezetőnek, Kóráh fiainak, zenekísérettel.
verso 2
Halljátok meg ezt mind, ti népek; vegyétek fületekbe, világ lakói ti, mind;
verso 3
ti is, közönséges emberfiak, ti is, rangos emberek fiai, gazdagok és szegények!
verso 4
Szájam beszéljen bölcs dolgokat, szívem tűnődése belátásokat!
verso 5
Fülemet példaszóra szegezem, citerahangnál fejtem rejtvényemet!
verso 6
Miért féljek gonosz napokban, melyekben a nekem cselt szövőknek bűne vesz körül?!
verso 7
Ezek erejükben bíznak és gazdagságukkal dicsekesznek.
verso 8
Senki meg nem válthatja semmiképpen testvérét; váltságdíjat nem adhat érte Istennek –
verso 9
túl drága lelküknek a váltságdíja: abba kell hagynia örökre –
verso 10
hogy örökösen éljen és ne lássa meg a vermet!
verso 11
Hiszen azt látja, hogy bölcsek meghalnak, okos és esztelen együtt pusztul el, s vagyonukat másokra hagyják.
verso 12
Bennük úgy él, hogy házaik örökké tartanak, és lakóhelyeik nemzedékről nemzedékre; nevükkel tájékokat neveztek el.
verso 13
De még az értékes ember sem időzik itt sokáig; hasonlóan a barmokhoz: elnémul!
verso 14
Ez az sorsuk azoknak, kiknek magukban van bizalma s azoknak, akik ő utánuk beszédeikben gyönyörködnek: (Hangosabban!)
verso 15
vágó juhokként a halálra vannak kijelölve, a halál fogja legeltetni őket, s reggel az egyenesek fognak uralkodni rajtok. Alakjuk a Seolba enyészik; elszakadnak lakóhelyüktől.
verso 16
Az én lelkemet azonban Isten meg fogja váltani a Seol kezéből, mert magához fog venni engem! (Hangosabban!)
verso 17
Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának tekintélye megnövekedik,
verso 18
mert semmit sem visz magával, amikor meghal, tekintélye nem száll le utána!
verso 19
Ha életében áldottnak mondja is magát; ha dicsérnek is, hogy jót tettél magaddal:
verso 20
mégis csak atyáinak nemzedékéhez tér, azokhoz, akik sohasem látnak világosságot.
verso 21
Az olyan ember, akinek tekintélye van, de nincs értelme, hasonlít a barmokhoz: a némaságba jut.
Libros
